Nincsenek, az egész Biblia harmonikus. Bár néhány részletből úgy tűnhet, hogy a Biblia ellentmond önmagának, a következő alapelvek segíthetnek a helyes értelmezésben.

1.   Vegyük figyelembe a szövegkörnyezetet. Bármelyik írót meg lehet vádolni azzal, hogy ellentmond önmagának, ha a szavait kiragadjuk a szövegkörnyezetből.

2.   Gondoljunk az író nézőpontjára. Lehet, hogy egy bizonyos esemény szemtanúi nem ugyanazokat a szavakat használják, és nem is azonos részleteket emelnek ki, de attól még a beszámolójuk pontos.

3.   Vegyük számításba a történelmi tényeket és az akkori szokásokat.

4.   Tegyünk különbséget a szavak szó szerinti és átvitt értelme között.

5.   Gondoljunk arra, hogy egy tettet akkor is tulajdoníthatnak valakinek, ha nem ő maga vitte véghez. a

6.   Használjunk pontos bibliafordítást.

7.   Ne akarjuk összeegyeztetni a Biblia szavait bizonyos téves vallásos elképzelésekkel vagy dogmákkal.

 A következő példák megmutatják, hogyan segítenek ezek az alapelvek feloldani néhány látszólagos ellentmondást a Bibliában.

1. alapelv: Szövegkörnyezet

  Ha Isten a hetedik napon megnyugodott a munkáitól, hogyan munkálkodik jelenleg is? A Mózes első könyvében található teremtési beszámoló szövegkörnyezetéből kiderül, hogy az a kifejezés, hogy Isten „a hetedik napon megnyugodott minden munkájától, amit végzett”, a földdel kapcsolatos szó szerinti teremtési munkára utal (1Mózes 2:2–4). Jézus nem állított ezzel ellentéteset, amikor azt mondta, hogy Isten „mindmostanáig folyton munkálkodik”, mert ő Isten egyéb munkáiról beszélt (János 5:17). Az, hogy Isten munkálkodik, utalhat többek között arra, hogy ő ihlette a Bibliát, valamint arra, hogy törődik az emberekkel és vezetést nyújt nekik (Zsoltárok 20:6; 105:5; 2Péter 1:21).

2. és 3. alapelv: Nézőpont és történelem

  Hol gyógyította meg Jézus a vak férfit? Lukács evangéliumában azt olvashatjuk, hogy Jézus meggyógyított egy vak férfit, amikor „Jerikóhoz közeledett” (Lukács 18:35–43). Ám Máté párhuzamos beszámolója két vak férfit említ, és azt írja, hogy a gyógyítás akkor történt, amikor Jézus „kifelé [ment] Jerikóból” (Máté 20:29–34). Ez a két beszámoló két különböző nézőpontból íródott, és tulajdonképpen kiegészíti egymást. Ami a vak férfiak számát illeti, Máté azt tartotta fontosnak, hogy hányan voltak, vagyis ketten, míg Lukács csak arra a férfira koncentrált, akihez Jézus a szavait intézte. Ami pedig a helyszínt illeti, a régészek rájöttek, hogy Jézus idejében Jerikó két részből állt: a régi zsidó város úgy 1,5 kilométerre volt az újabb római várostól. Jézus feltehetően a két város között volt, amikor végrehajtotta ezt a csodát.

4. alapelv: Átvitt értelmű és szó szerint értendő kifejezések

  El fog pusztulni a föld? A Prédikátor 1:4-ben a Biblia azt írja, hogy „a föld időtlen időkön át fennmarad”, ami látszólag ellentmond annak, amit egy másik helyen ír, azaz hogy „a föld és rajta minden alkotás tűzben ég el” (2Péter 3:10, Békés–Dalos-fordítás). Mindazonáltal a Biblia a „föld” kifejezést a bolygónkra utalva szó szerinti értelemben is használja, de átvitt értelemben is, amikor a rajta élő emberekre utal (1Mózes 1:1; 11:1). A 2Péter 3:10-ben a föld pusztulása nem arra utal, hogy a bolygónk a tűz martaléka lesz, hanem „az istentelen emberek” elpusztítására (2Péter 3:7).

5. alapelv: Nem feltétlenül az végzi a cselekvést, akinek tulajdonítják

  Ki vitte el Kapernaumban Jézusnak a katonatiszt üzenetét? A Máté 8:5, 6 szerint a katonatiszt maga ment el Jézushoz, míg a Lukács 7:3 azt írja, hogy a zsidók vénei közül küldött embereket Jézushoz a kérésével. Ezt a látszólagos ellentmondást úgy kell értenünk, hogy a kérés a katonatiszttől származott, de ő a véneket küldte el mint a képviselőit.

6. alapelv: Pontos fordítás

  Mindannyian bűnösök vagyunk? A Biblia azt tanítja, hogy mindannyian bűnt örököltünk az első embertől, Ádámtól (Róma 5:12). Látszólag ezzel kapcsolatban is egy ellentmondásra bukkanhatunk, ugyanis némely bibliafordítás szerint egy jó ember „nem vétkezik” vagy „[nem] esik bűnbe” (1János 3:6, Katolikus fordítás; Károli-fordítás). Ám az eredeti nyelven az 1János 3:6-ban az ige jelen időben van, ami a görögben általában egy folyamatosan végzett cselekvésre utal. Különbség van az öröklött bűn között, melyet nem tudunk elkerülni, és aközött, ha szándékosan, folyamatosan megszegjük Isten törvényeit. Éppen ezért néhány bibliafordítás – feloldva ezt a látszólagos ellentmondást – pontosabban fogalmaz, és azt írja, hogy „nem gyakorol bűnt” vagy „nem fog továbbra is bűnben élni” (Új világ fordítás; Biblia – Egyszerű fordítás).

7. alapelv: A Bibliának nem kell egyeznie a dogmákkal

  Jézus egyenlő Istennel vagy kisebb nála? Jézus egyszer úgy fogalmazott, hogy „én és az Atya egyek vagyunk”, ami látszólag ellentétben áll azzal, amit egy másik alkalommal mondott: „az Atya nagyobb nálam” (János 10:30; 14:28). Ahhoz, hogy helyesen értsük ezeket a verseket, meg kell vizsgálnunk, hogy mit mond a Biblia Jehováról és Jézusról. Az nem vezet célra, ha megpróbáljuk ezeket a verseket összeegyeztetni a háromság dogmájával, amely nem bibliai tanítás. A Biblia feltárja, hogy Jehova nem csupán Jézus Atyja, hanem Jézus Istene is, az, akinek Jézus imádatot mutat be (Máté 4:10; Márk 15:34; János 17:3; 20:17; 2Korintusz 1:3). Jézus tehát nem egyenlő Istennel.

 Ha megnézzük Jézus kijelentésének („én és az Atya egyek vagyunk”) a szövegkörnyezetét, láthatjuk, hogy arról beszélt, hogy neki és az Atyjának, Jehova Istennek egy a szándékuk. Jézus később ezt mondta: „az Atya egységben van velem, és én is egységben vagyok az Atyával” (János 10:38). Jézus ilyen értelemben a követőivel is egy volt, hiszen így imádkozott Istenhez: „én azt a dicsőséget, melyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, mint ahogy mi is egyek vagyunk. Én velük egységben, te pedig velem egységben” (János 17:22, 23).