Sok-sok turista látogat el a Fülöp-szigeteki város, Pagsanjan közelében lévő híres vízeséshez. Az apám, Nardo Leron azon a vidéken nőtt fel, nagy szegénységben. Látta, milyen korruptak az emberek a kormányban, a rendőrségen és a munkahelyén, ezért megkeseredett és dühös emberré vált.

 A szüleim keményen dolgoztak azért, hogy felneveljenek engem és hét testvéremet. Gyakran voltak távol hosszú időszakokra, hogy különféle terményeket gyűjtsenek a hegyekben. Emiatt nemegyszer a bátyámnak, Rodeliónak és nekem kellett gondoskodni mindannyiunkról, és sokszor kellett éheznünk. Nem igazán volt lehetőségünk játszani. Hétévesen mind elkezdtünk dolgozni egy ültetvényen: kókuszokat cipeltünk meredek hegyi ösvényeken. Ha nem bírtuk felemelni a rakományt, akkor arra kényszerítettek, hogy húzzuk.

 Apánk ütlegeléseit is el kellett szenvednünk, de ennél is fájdalmasabb volt azt látnunk, hogy veri az édesanyánkat. Próbáltuk ebben megakadályozni, de nem tudtuk. Rodelióval titokban elhatároztuk, hogy ha felnövünk, megöljük. Mennyire vágytam rá, hogy legyen egy szerető apukám!

 Elegem lett apám agresszív viselkedéséből, ezért 14 évesen elmentem hazulról. Egy ideig az utcán éltem, és marihuánát kezdtem szívni. Majd elszegődtem matróznak, turistákat vittünk hajóval a vízeséshez.

 Néhány évvel később beiratkoztam egy egyetemre Manilában, de nem sok időm jutott a tanulásra, mert hétvégenként a munka miatt vissza kellett utaznom Pagsanjanba. Az életem egy taposómalom volt, és már a marihuána sem tudott lenyugtatni. Metamfetaminokhoz, kokainhoz és heroinhoz nyúltam, a kábítószerezés pedig kéz a kézben járt a züllött életmóddal. Szegénység, igazságtalanság és szenvedés vett körül. Mindezért a kormányt tartottam felelősnek, és gyűlöltem érte. „Miért ilyen az élet?” – tettem fel a kérdést Istennek. De nem találtam választ az egyházaknál. Egyre több drogot fogyasztottam, hogy enyhítsek a keserűségemen.

 1972-ben a diákok tiltakozásba fogtak a kormány ellen. Én is csatlakoztam az egyik ilyen megmozduláshoz, ami aztán erőszakba torkollt. Sokakat letartóztattak, hónapokkal később pedig országszerte statáriumot hirdettek.

 Féltem a hatóságoktól, nehogy elvigyenek, amiért én is tiltakoztam, így megint az utcára kerültem. Hogy kábítószerhez jussak, lopni kezdtem, sőt, idővel szexuális szolgáltatásokat nyújtottam gazdagoknak és külföldieknek. Egy fikarcnyit sem érdekelt az életem.

 Mindeközben az anyukám és az egyik öcsém tanulmányozni kezdte a Bibliát Jehova Tanúival. Az apám őrjöngött, és elégette a bibliai kiadványaikat. Ők azonban nem tágítottak, és végül megkeresztelkedtek mint Jehova Tanúi.

 Egy alkalommal egy Tanú beszélt apámnak arról, hogy a Biblia szerint egy olyan jövő vár ránk, amikor a földön mindenütt valódi igazságosság lesz (Zsoltárok 72:12–14). Ez annyira megragadta apám figyelmét, hogy úgy döntött, maga is megvizsgálja a Szentírást. Nemcsak erről az igazságos kormányzatról szerzett ismeretet a Bibliából, hanem arról is, hogy mit vár el Isten a férjektől és az apáktól (Efézus 5:28; 6:4). Nem sokkal később ő és a többi testvérem is Jehova Tanúi lettek. Távol éltem tőlük, ezért minderről semmit nem tudtam.

 1978-ban Ausztráliába költöztem, de még ebben a békés és gazdag országban sem leltem belső békére. Továbbra is ittam és kábítószereztem. Még ugyanebben az évben felkerestek Jehova Tanúi. Tetszett, amit a Bibliából mutattak, hogy lesz egy békés világ, de bizalmatlan voltam velük szemben.

 Röviddel ezután visszautaztam a Fülöp-szigetekre pár hétre. A testvéreim elmondták, hogy apa jobb emberré próbál válni, ám bennem annyira sok keserűség volt, hogy amennyire csak tudtam, kerültem őt.

 A legkisebb húgom elmagyarázta nekem a Bibliából, miért van annyi szenvedés és igazságtalanság. Csodálkoztam, hogyan képes egy tapasztalatlan tizenéves lány választ adni a kérdéseimre. Mielőtt visszatértem Ausztráliába, kaptam apától egy könyvet, amelynek az volt a címe, hogy Örökké élhetsz Paradicsomban a földön a. Ezt fűzte hozzá: „Hagyj fel az esztelen életmódoddal! Ez a könyv segít megtalálnod, amit keresel.” Buzdított, hogy keressem meg Jehova Tanúit Ausztráliában.

 Megfogadtam apa javaslatát, és megkerestem Jehova Tanúi királyságtermét a Brisbane-ben lévő otthonom közelében. Beleegyeztem egy rendszeres bibliatanulmányozásba. A bibliai jövendölések, például a Dániel könyvének 7. fejezetében és az Ézsaiás könyvének 9. fejezetében találhatóak arról győztek meg, hogy a jövőben Isten kormányzata fog uralkodni, mely mentes lesz a korrupciótól. Megtudtam, hogy paradicsomi körülmények között élhetünk majd a földön. Szerettem volna Isten tetszésére lenni, de rájöttem, hogy ehhez uralkodnom kell magamon, abba kell hagynom a kábítószerezést és az ivást, és erkölcsös életet kell élnem. Szakítottam a barátnőmmel, és megszabadultam a függőséget okozó szenvedélyeimtől. Egyre jobban bíztam Jehovában, és imában kértem, hogy segítsen még változnom jó irányba.

 Fokozatosan felismertem, hogy amit tanulok, tényleg képes átformálni bárki jellemét. A Biblia azt tanítja, hogy erőfeszítések árán fel tudjuk ölteni „az új egyéniséget” (Kolosszé 3:9, 10). Miközben erre törekedtem, ráeszméltem, hogy igaz, amit apáról hallottam, hogy ő is képes volt megváltozni. Már nem éreztem iránta haragot és megvetést, ehelyett szerettem volna kibékülni vele. Végül megbocsátottam neki, és kiirtottam a szívemből a gyerekkorom óta táplált gyűlöletemet.

 Fiatalként sokszor másokat követtem a helytelen, önpusztító úton. Mennyire illett rám az a bibliai gondolat, hogy a rossz társaság rossz útra visz (1Korintusz 15:33). Mostanra viszont hű barátokra leltem Jehova Tanúi között, akik segítettek jobb emberré válnom. Hittársaim körében találtam rá csodás feleségemre is, Lorettára. Együtt tanítunk másokat arra, hogyan teheti jobbá az életüket a Biblia tanítása.

 A Bibliának köszönhetően apa olyan átalakuláson ment át, amilyenre soha nem gondoltam volna. Törődő férj és alázatos, békés keresztény lett belőle. Amikor találkoztunk azután, hogy 1987-ben megkeresztelkedtem Jehova Tanújaként, megölelt – életemben először!

 Apukám anyukámmal együtt több mint 35 éven át osztotta meg a bibliai reménységet másokkal. Szorgos, gondoskodó és segítőkész emberré vált. Megtanultam tisztelni, szeretni őt, és büszke voltam arra, hogy a fia lehetek. 2016-ban hunyt el, és máig is szeretettel gondolok rá. Tudom, hogy ő is, és én is drasztikus változásokon mentünk keresztül a Biblia tanításainak köszönhetően. Az iránta érzett korábbi ellenszenvem már a múlté. Szívből hálás vagyok azért, hogy megismertem égi Atyámat, Jehova Istent, aki azt ígéri, hogy véget fog vetni minden rossznak, ami tönkreteszi a családokat.