Máté 3:1–17
Lábjegyzetek
Jegyzetek
Keresztelő: Vagy: „Alámerítő”; „Bemerítő”. Nyilván egyfajta családnévként használták, mivel Jánosnak a vízben való keresztelés volt az ismérve. A zsidó történetíró, Josephus Flavius is írt „Keresztelő” Jánosról.
János: A héber Johanán név magyar megfelelője, melynek jelentése ’Jehova kegyes volt’; ’Jehova könyörületes volt’.
hirdette: A görög szó alapjelentése: ’nyilvános hírvivőként hirdet’. A hirdetés módján van a hangsúly: nem arról van szó, hogy valaki előadást tart egy csoportnak, hanem hogy nyíltan, a nyilvánosság előtt jelent be valamit.
Júdea pusztájában: Júdea hegyvidékének többnyire lakatlan, kietlen keleti oldala, mely elnyúlik a Jordán és a Holt-tenger nyugati partvidékéig, miközben mintegy 1200 m-t ereszkedik. János ennek a területnek a Holt-tengertől északra fekvő részén kezdi a szolgálatát.
Bánjátok meg a bűneiteket: Az itt használt görög szót szó szerint úgy is lehet fordítani, hogy ’valaki meggondolja magát’, vagyis megváltozik a gondolkodása, a hozzáállása és a céljai. Ebben a szövegkörnyezetben ez a kifejezés arra utal, hogy valaki változtatásokat tesz, hogy örömet szerezzen Istennek, és jó kapcsolatban legyen vele. (Lásd a Mt 3:8, 11-hez tartozó magyarázó jegyzeteket és a Szójegyzékben a „Megbánás” címszót.)
már közel van: Abban az értelemben, hogy hamarosan meg kellett jelennie az égi királyság leendő uralkodójának.
az egek királysága: Ez a kifejezés csak Máté evangéliumában található meg, mintegy 30-szor. Márk és Lukács a párhuzamos beszámolójában az „Isten királysága” kifejezést használja, ami arra enged következtetni, hogy ennek a királyságnak a jelképes egekben van a székhelye, onnan uralkodik (Mt 21:43; Mr 1:15; Lk 4:43; Dá 2:44; 2Ti 4:18).
királysága: Itt fordul elő először a görög ba·szi·leiʹa szó, mely egy király által vezetett kormányzatra, valamint az általa kormányzott területre és emberekre utal. A Keresztény görög iratokban 162-szer fordul elő ez a görög szó, ebből 55-ször Máté beszámolójában, és legtöbbször Isten égi uralmára utal. Máté olyan gyakran használja ezt a kifejezést, hogy az evangéliumát a királyság evangéliumának is nevezhetjük. (Lásd a Szójegyzékben az „Isten királysága” címszót.)
Jehova: Ez az idézet az Ézs 40:3-ból származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.) Máté ezt a próféciát arra alkalmazza, hogy Keresztelő János hogyan készítette elő az utat Jézusnak. János evangéliumában pedig Keresztelő János saját magára alkalmazza ezt a próféciát (Jn 1:23).
Tegyétek egyenessé az ösvényeit: Arra az ókori szokásra utalhat, hogy az uralkodók embereket küldtek ki, hogy előkészítsék az utat a királyi hintó előtt: eltávolítsák a nagy köveket, sőt, töltéseket építsenek, és elegyengessék a bukkanókat.
teveszőr ruhát viselt: János teveszőrből szőtt ruhája és bőröve Illés próféta öltözetére emlékeztet (2Ki 1:8; Jn 1:21).
sáskán: Ez a fehérjében gazdag rovar a mózesi törvény szerint tiszta állat volt, meg lehetett enni (3Mó 11:21, 22).
vadmézen: Vagyis olyan mézen, mely a pusztában található, vadon élő méhek fészkéből, nem pedig házi méhekéből származott. Megszokott volt, hogy a pusztában élő emberek sáskát és vadmézet ettek.
Bűneiket nyíltan megvallották: Olyan emberekre utal, akik mások előtt elismerték, hogy bűnt követtek el, mert megszegték a törvényszövetséget.
megkeresztelte: Vagy: „bemerítette”; „alámerítette”. (Lásd a Mt 3:11-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
farizeusok: Lásd a Szójegyzéket.
szadduceusok: Lásd a Szójegyzéket.
Ti viperafajzatok: Azért hívták így őket, mivel gonoszak voltak, és rossz hatással voltak a gyanútlan emberek Istennel ápolt kapcsolatára, ami olyan káros volt, akárcsak a halálos méreg.
megbánáshoz illő gyümölcsöt: Olyan bizonyítékokra és tettekre utal, melyek azt jelezték, hogy János szavainak a hatására valakinek megváltozott a gondolkodása és a viselkedése (Lk 3:8; Cs 26:20; lásd a Mt 3:2, 11-hez tartozó magyarázó jegyzeteket és a Szójegyzékben a „Megbánás” címszót.)
keresztellek titeket: Vagy: „bemerítelek titeket”. A görög ba·ptiʹzó szó jelentése: ’bemerít’; ’bemárt’. Más bibliai feljegyzésekből arra következtethetünk, hogy a keresztelkedés teljes bemerülést foglal magában. János egyszer a Jordán völgyében, Szálim közelében keresztelt, „mert ott bőven volt víz” (Jn 3:23). Amikor Fülöp megkeresztelte az etióp eunuchot, mindketten „bementek a vízbe” (Cs 8:38). A Septuaginta ugyanezt a görög szót használja a 2Ki 5:14-ben, ahol arról van szó, hogy Naámán „megmártózott a Jordánban hétszer”.
megbántátok a bűneiteket: Szó szerint: „meggondoltátok magatokat”. (Lásd a Mt 3:2, 8-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket és a Szójegyzéket.)
saruját: Alantas feladatnak számított, ha valaki levette és vitte egy másik ember saruját, vagy ha kioldotta a saruszíját (Mr 1:7; Lk 3:16; Jn 1:27); ezeket a feladatokat többnyire rabszolgák végezték.
szent szellemmel és tűzzel fog keresztelni: A szent szellemmel való felkenetésre és a tűzzel való pusztításra utal. A szent szellemmel való keresztelés i. sz. 33 pünkösdjén kezdődött. A tűzzel való keresztelésre i. sz. 70-ben került sor, amikor a római seregek elpusztították Jeruzsálemet, és felégették annak templomát.
Szórólapátja: Valószínűleg fából készült, és arra használták, hogy a levegőbe szórják a kicsépelt gabonát, hogy a szél elfújja a szalmát és a polyvát.
polyvát: Vékony védőhéj vagy burok a gabonaszemeken, például az árpa- és a búzaszemeken. A polyvát gyakran összegyűjtötték és elégették, nehogy visszafújja a szél, és beszennyezze a gabonahalmokat. János a szórás folyamatával azt szemlélteti, hogy hogyan fogja a Messiás különválasztani a jelképes búzát a polyvától.
olthatatlan tűzzel: Azt jelzi, hogy a zsidó rendszer teljesen meg fog semmisülni.
teljesítsük mindazt, ami igazságos: Jézus nem a bűnbánatát szemléltette a keresztelkedéssel, hiszen bűntelen volt, és tökéletesen betartotta Isten igazságos törvényeit. Annak sem volt a jelképe a keresztelkedése, hogy átadta magát Jehovának, hiszen már egy Istennek szentelt nép tagja volt. A keresztelkedése azt szimbolizálta, hogy készen áll arra, hogy Jehova igazságos akaratát tegye, és betöltse a szerepét mint Messiás, többek között azzal, hogy váltságul adja az életét. A tette összhangban volt a Zs 40:7, 8-ban található, róla szóló próféciával, mely a Héb 10:5–9-ben van megmagyarázva.
megnyílt az ég: Isten nyilván előidézte, hogy Jézus emlékezzen az égi életére, így azokra az igazságokra is, melyeket az Atyjától tanult az emberré válása előtt.
az ég: Utalhat a szó szerinti égre is, de a jelképes égre is.
mint egy galamb: A galambokat egyrészt szent célra használták, másrészt szimbolikus jelentésük volt. Áldozatként ajánlották fel őket (Mr 11:15; Jn 2:14–16). Az ártatlanságot és a tisztaságot jelképezték (Mt 10:16). Az a galamb, melyet Noé kiengedett a bárkából, egy olajfalevéllel tért vissza, ami azt mutatta, hogy az ár visszahúzódott (1Mó 8:11), és már közel van a nyugalom és a béke időszaka (1Mó 5:29). Jézus keresztelkedésekor Jehova a galambbal talán Jézus messiási szerepére hívta fel a figyelmet, arra, hogy a tiszta és bűntelen Fia feláldozza az életét az emberekért, és lefekteti az alapját egy jövőbeli nyugodt és békés korszaknak a királyi uralma alatt. Isten szelleme vagy tevékeny ereje leszállt Jézusra a keresztelkedésekor, ami úgy tűnhetett, mintha egy galamb verdesné a szárnyait, amint közeledik a dúcához.
hang is hallatszott az égből: Ez az első abból a három alkalomból, amikor az evangéliumok arról számolnak be, hogy Jehova emberek füle hallatára beszél. (Lásd a Mt 17:5-höz és a Jn 12:28-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)
Ez az én szeretett Fiam: Szellemszemélyként Jézus Isten Fia volt (Jn 3:16). Onnantól kezdve viszont, hogy emberként megszületett, Jézus ugyanolyan fia lett Istennek, mint a tökéletes Ádám (Lk 1:35; 3:38). De logikusnak tűnik, hogy Isten kijelentése nem pusztán arra utalt, hogy ki volt Jézus. Ezt a kijelentést a szent szellem kiárasztása kísérte, amivel Isten nyilván arra mutatott rá, hogy az ember Jézus a szellem által született fia lett, azaz újraszületett azzal a reménnyel, hogy vissza fog térni az égbe, illetve fel lett kenve szellemmel, hogy Isten kinevezett királya és főpapja legyen (Jn 3:3–6; 6:51; vesd össze: Lk 1:31–33; Héb 2:17; 5:1, 4–10; 7:1–3).
akiben örömömet lelem: Vagy: „akiben kedvem telik”; „akiben gyönyörködöm”. Ugyanez a kifejezés található a Mt 12:18-ban, mely egy idézet a megígért Messiásról, vagyis Krisztusról az Ézs 42:1-ből. A szent szellem kiárasztása és Isten kijelentése a Fiáról egyértelműen a megígért Messiásként azonosította Jézust. (Lásd a Mt 12:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)
Multimédia
Ezen a kopár, kietlen területen kezdte el a szolgálatát Keresztelő János, és itt kísértette meg Jézust az Ördög.
A Bibliában a „pusztá”-nak fordított szavak az eredeti nyelveken (héb.: midh·bárʹ; gör.: eʹré·mosz) általában gyéren lakott vidékre, meg nem művelt földre, gyakran pedig bozótos, füves sztyeppékre vagy akár legelőkre utalnak. Ezek a szavak víztelen vidékeket is jelenthetnek, amelyek igazából sivatagnak nevezhetőek. Az evangéliumokban a „puszta” szó alatt legtöbbször Júdea pusztáját kell érteni. Ebben a pusztában élt és prédikált János, és itt kísértette meg az Ördög Jézust (Mr 1:12).
A képeken egy vadméhek által épített fészek (1.) és egy mézes lép (2.) látható. János valószínűleg olyan mézet evett, amelyet az arrafelé honos Apis mellifera syriaca nevű, vadon élő méhfaj állított elő. Ez az agresszív faj alkalmazkodott Júda pusztájának forró, száraz éghajlatához, de nem alkalmas háziasításra. Ennek ellenére Izraelben már az i. e. IX. században tartottak méheket agyaghengerekben. Számos ilyen maradványt találtak egy városi terület közepén (mely ma Tel Rehovként ismert), a Jordán völgyében. Úgy tűnik, hogy a mai Törökország területéről hozták be azt a méhfajt, amely a mézet termelte itt.
A Bibliában a „sáska” szó többféle rovarra is utalhat, melyeknek rövid antennáik, vagyis csápjaik vannak, különösen azokra, amelyek nagy rajokban vonulnak. Egy jeruzsálemi elemzés szerint a pusztai vándorsáska 75 százalékban tartalmaz fehérjét. Ma úgy készítik el a sáskát, hogy előbb eltávolítják a fejét, a lábait, a szárnyait és a potrohát. A megmaradó részt, a tort nyersen vagy főzve fogyasztják. Állítólag olyasmi íze van, mint a garnélának vagy más rákoknak, és fehérjedús tápláléknak számít.
János teveszőrből készült ruhát viselt, melyet a derekán bőrövvel kötött meg. Ebben vagy ezen kisebb tárgyakat lehetett vinni. Hasonló ruhája volt Illés prófétának is (2Ki 1:8). A teveszőrből szőtt durva anyagot általában a szegények használták ruhának. A gazdagok inkább finom selyem- vagy lenvászon ruhákban jártak (Mt 11:7–9). Mivel János a születésétől fogva nazireus volt, lehetséges, hogy soha nem vágták le a haját. Az egész megjelenéséből azonnal látszódhatott, hogy egyszerű életet él, és Isten akaratának a cselekvésére összpontosít.
A farizeusok szó szerint vették az 5Mó 6:6–8-ban és 11:18-ban található kijelentéseket. Babonából, valamint hogy igazságosnak tűnjenek, bibliaverseket tartalmazó tokokat kötöttek fel a bal karjukra és időnként a homlokukra is. Ezenkívül nemcsak hogy rojtozatot készítettek a ruháik aljára, ahogy azt a törvény előírta, de még meg is hosszabbították azt, hogy feltűnőbb legyen (4Mó 15:38; Mt 23:5).
Keresztelő János is, és Jézus is viperafajzatoknak nevezte az írástudókat és a farizeusokat, mivel rossz hatással voltak a gyanútlan emberek Istennel ápolt kapcsolatára, és ez olyan káros volt, akárcsak a halálos méreg (Mt 3:7; 12:34). A képen egy szarvasvipera látható, amelynek ismertetőjele a szeme felett található tüskeszerű szarvacska. Más veszélyes viperák is élnek Izraelben, például a Jordán völgyében honos homoki vipera (Vipera ammodytes), illetve a palesztin vipera (Vipera palaestina).
A bibliai időkben a saru egy bőrből, fából vagy más rostos anyagból készített, lapos talp volt, amelyet bőrszíjjal erősítettek a lábhoz. A sarut jelképként használták bizonyos üzleti ügyeknél, de szóképként is szerepel a Bibliában. Például a törvény előírása szerint egy özvegy lehúzta annak a férfinak a saruját, aki nem volt hajlandó sógorházasságot kötni vele, és az ilyen férfi családja azt a szégyenteljes nevet kapta, hogy „a lehúzott sarujú háznépe” (5Mó 25:9, 10). A tulajdonjog, illetve a kiváltási jog átruházását azzal jelezték, hogy egy személy odaadta a saruját egy másiknak (Ru 4:7). Alantas feladatnak számított, ha valaki egy másik ember saruját vitte, vagy kioldotta más sarujának a szíját; ezeket a feladatokat többnyire rabszolgák végezték. Keresztelő János ezzel a szokással utalt arra, hogy Krisztushoz képest alárendelt helyzetben van.
Egy földműves szórólapáttal a levegőbe szórta a kicsépelt gabonát. A nehéz gabona a földre esett, a könnyű polyvát pedig elfújta a szél. Addig ismételte ezt a műveletet, míg a gabonát teljesen el nem különítette a polyvától.
A képen (1.) látható cséplőszánok közül kettő felfelé van fordítva, így látszanak az aljukra erősített éles kövek (Ézs 41:15). Ahogy a második fotó (2.) mutatja, a földműves szétterítette a kévéket a szérűn, ráállt a szánra, és befogott egy állatot, például egy bikát a szán elé, hogy húzza át a gabonán. Az állat patája és a szán alján levő éles kövek felhasították és összetörték a gabonaszárakat, a gabonaszemek pedig különváltak. A földműves ezután fogott egy szórólapátot vagy villát (3.), és feldobta a kicsépelt gabonát a levegőbe. A szél elvitte a polyvát, a nehezebb magok pedig a földre hulltak. A Bibliában a cséplés találóan jelképezi, hogy hogyan fogja Jehova eltiporni és összezúzni az ellenségeit (Jr 51:33; Mi 4:12, 13). Keresztelő János pedig a csépléssel szemléltette azt, ahogyan az igazságosak el lesznek különítve a gonoszoktól.
János a Jordánban keresztelte meg Jézust; a keresztelés pontos helye ismeretlen.