az úgynevezett itáliai egység: Nagy valószínűséggel egy cohors volt, mely elnevezéssel megkülönböztették a szokásos római légiótól. A cohors teljes létszáma úgy 600 fő volt, azaz a légiónak kb. az egytizedét tette ki. (Lásd a Mt 26:53-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Bizonyítékok vannak arra, hogy az Itáliai Önkéntesek II. Cohorsa (latinul Cohors II Italica voluntariorum civium Romanorum) i. sz. 69-ben Szíriában állomásozott, és egyesek szerint erre az egységre történik utalás ebben a versben.

katonatisztje: Vagy: „századosa”. Egy százados nagyjából 100 katona fölött rendelkezett a római seregben.

A nap kilencedik órája körül: Vagyis kb. du. 3 órakor. (Lásd a Mt 20:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Simonnál, a tímárnál: A tímárok állatbőrrel dolgoztak. A nyersbőrt mészoldatban áztatták, hogy el tudják távolítani a szőrt, valamint a hús- és zsírmaradványokat. Ezután a cserzés következett egy tömény folyadékban, hogy aztán a bőrből különféle tárgyakat lehessen készíteni. A cserzés folyamata kellemetlen szagokkal járt, és sok víz kellett hozzá. Talán ezért lakott Simon a tenger mellett, valószínűleg Joppé határában. A mózesi törvény szerint szertartásilag tisztátalan volt az, aki állati tetemekkel dolgozott (3Mó 5:2; 11:39). Ezért sok zsidó lenézte a tímárokat, és nem szívesen szállt volna meg egy ilyen embernél. Később a Talmud a trágyagyűjtésnél is alantasabb munkának nevezte a tímármesterséget. Ennek ellenére Péterben nem volt előítélet Simonnal szemben, hiszen megszállt nála. A nyitottsága érdekes előzménye volt annak a feladatnak, amelyet nem sokkal ezután kapott, vagyis hogy menjen el egy nem zsidó férfi otthonába. Némelyik tudós úgy véli, hogy a „tímár” szó görög megfelelője (bür·szeuszʹ) Simon másik neve volt.

a hatodik óra körül: Vagyis kb. déli 12 órakor. (Lásd a Mt 20:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

a háztetőre: A házak teteje lapos volt, és sokféle célra használták, például tárolásra (Jzs 2:6), pihenésre (2Sá 11:2), alvásra (1Sá 9:26), imádathoz kötődő ünnepek megtartására (Ne 8:16–18) és arra, hogy elvonultan imádkozzanak. Amikor Péter a háztetőn imádkozott, nem azért tette, mint a képmutatók, akik azt akarták, hogy mások lássák őket (Mt 6:5). A lapos tetőt körülvevő korlát valószínűleg eltakarta őt mások elől (5Mó 22:8). A tetőt ezenkívül arra is használták, hogy kikapcsolódjanak, és hogy esténként távol legyenek az utca zajától. (Lásd a Mt 24:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

önkívületbe: A görög ekʹszta·szisz szó (az ek [jelentése ’ki’, ’-ból’, ’-ből’] és a szta·szisz [jelentése ’áll’] szavak összetétele) arra utal, hogy valaki önkívületi állapotba kerül a csodálat, megdöbbenés vagy egy Istentől kapott látomás miatt. Ugyanezt a görög szót úgy is vissza lehet adni, hogy „örömükben” (Mr 5:42), „lenyűgözte” (Lk 5:26) vagy „érzelmektől felkavarva” (Mr 16:8). A Cselekedetek könyvében a szó Isten tetteihez kapcsolódik. Úgy tűnik, Isten a szent szelleme által időnként látomást adott, vagyis képeket jelenített meg a szándékával kapcsolatban egy olyan személy elméjében, aki elmélyülten összpontosított, vagy alváshoz hasonló állapotban volt. Az önkívületben lévő személy nem észleli, hogy mi zajlik körülötte, viszont a látomást tisztán érzékeli. (Lásd a Cs 22:17-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

utasítást kapott Istentől: A görög khré·ma·tiʹzó ige kilencszer fordul elő a Keresztény görög iratokban (Mt 2:12, 22; Lk 2:26; Cs 10:22; 11:26; Ró 7:3; Héb 8:5; 11:7; 12:25). A legtöbb esetben egyértelműen olyasvalamihez kötődik, ami Istentől származik. Itt például együtt szerepel azzal a kifejezéssel, hogy „egy szent angyal által”. A Mt 2:12, 22-ben Istentől jövő álmokkal együtt van megemlítve. A vele rokon khré·ma·ti·szmoszʹ főnév található a Ró 11:4-ben, és a legtöbb lexikon és fordítás úgy adja vissza, hogy „isteni kijelentés”; „Isten válasza”; „isteni felelet”. Itt, a Cs 10:22-ben a Keresztény görög iratok egyik héber nyelvű fordítása (a C4-es függ. úgy utal rá, hogy J¹⁸) ezt írja: „parancsot kapott Jehovától”. (Lásd a Cs 11:26-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

kifejezte iránta a tiszteletét: Vagy: „meghajolt előtte”; „földre borult előtte”; „tisztelettel adózott neki”. Amikor Jézus a földön volt, az emberek meghajoltak előtte, de ő nem ítélte ezt el (Lk 5:12; Jn 9:38). Azért nem tette, mert ő volt Dávid trónjának az örököse, és ezért joggal tisztelték őt mint királyt (Mt 21:9; Jn 12:13–15). A Héber iratok is beszél arról, hogy az emberek meghajoltak, amikor prófétával, királlyal vagy Isten más képviselőjével találkoztak, ők pedig elfogadták ezt a fajta tiszteletadást (1Sá 25:23, 24; 2Sá 14:4–7; 1Ki 1:16; 2Ki 4:36, 37). Ám amikor Kornéliusz meghajolt Péter előtt, és kifejezte iránta a tiszteletét, Péter így ellenkezett: „Állj fel, én is csak ember vagyok” (Cs 10:26). Krisztus tanításai kétségkívül új viselkedési normákat vezettek be Isten földön élő szolgái között. Jézus ezt tanította: „csak egy tanítótok van, ti pedig mind testvérek vagytok . . . csak egy vezetőtök van, a Krisztus” (Mt 23:8–12).

a zsidók nem ápolhatnak kapcsolatot: A zsidó vallásvezetők Péter napjaiban azt tanították, hogy ha valaki elmegy egy nem zsidó otthonába, szertartásilag tisztátalan lesz (Jn 18:28). A mózesi törvény viszont nem mondta ki konkrétan, hogy ez helytelen lenne. A zsidókat és a nem zsidókat elválasztó fal akkor lett ledöntve, amikor Jézus váltságul adta az életét, és létrejött az új szövetség. Jézus így „a két csoportot eggyé tette” (Ef 2:11–16). Ám a tanítványok még i. sz. 33 pünkösdje után sem fogták fel teljesen, hogy milyen jelentősége volt Jézus tettének. Sőt, sok-sok évbe telt, mire a zsidó keresztények változtatni tudtak a gondolkodásukon, melyre a korábbi vallásvezetőik és a kultúrájuk volt nagy hatással.

a kilencedik órában: Vagyis kb. du. 3 órakor. (Lásd a Mt 20:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Jehova: A legtöbb görög kéziratban itt „az Úr” (tu Kü·riʹu) szó áll. Ám ahogy az a C függ.-ben ki lett fejtve, számos ok szól amellett, hogy ebben a versben eredetileg Isten neve szerepelt, melyet később az Úr címmel helyettesítettek. Ezért áll a főszövegben a Jehova név. (Lásd a C3-as függ.-ben a bevezetőt és a Cs 10:33-at.)

nem részrehajló: Az itt szereplő görög kifejezést szó szerint úgy lehetne fordítani, hogy „nem olyan, aki arcokat fogad el”. Isten, aki pártatlan, nem a külső alapján ítél, nem részesít előnyben senkit amiatt, hogy valamilyen rasszhoz vagy nemzethez tartozik, illetve a társadalmi helyzete vagy bármilyen más külső tényező alapján. Ha Isten példáját követjük, nemcsak a látszat alapján ítélünk majd, hanem figyelembe vesszük mások személyiségét és tulajdonságait, különösen azokat, melyek a pártatlan Teremtőnkre jellemzők.

az izraelitáknak: Vagy: „Izrael népének”. Szó szerint: „Izrael fiainak”. (Lásd a Szójegyzékben az „Izrael” címszót.)

oszlopra: Lásd a Cs 5:30-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

a szent szellem kiáradt mindazokra, akik hallgatták Isten szavát: Ez az egyetlen olyan feljegyzett eset, amikor a tanítványokra a keresztelkedésük előtt áradt ki a szent szellem. Emellett Péter itt nagyban hozzájárult Kornéliusz és a családja megtéréséhez, akik közül senki sem volt zsidó. Itt Péter „az egek királyságának a [kulcsaiból]” a harmadikat használta fel, kiterjesztve a prédikálómunkát a nem zsidók nagy tömegére (beleértve a zsidó prozelitákat vagy a szamáriaiakat), hogy kilátásuk legyen bekerülni Isten királyságába. Az első kulccsal a zsidók és a zsidó prozeliták, a másodikkal pedig a szamáriaiak előtt nyitotta meg ezt a lehetőséget (Cs 2:22–41; 8:14–17; lásd a Mt 16:19-hez tartozó magyarázó jegyzetet).

a körülmetélt hívők: Vagy: „a körülmetélt hűségesek”. Azaz a zsidó keresztények (Cs 10:23).

idegen nyelveken: Szó szerint: „nyelveken”. Ez a csoda kézzelfogható bizonyítéka volt annak, hogy Isten most már a nem zsidókra is kiterjesztette az égi elhívást. Csakúgy, mint pünkösdkor, Jehova ekkor is a szent szelleme által tette egyértelművé, hogy támogatja ezt. A megfigyelők fül- és szemtanúi is lehettek ennek. (Lásd a Cs 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)