KABÓCÁK a Déli-sark kivételével mindenütt élnek a földön. Ám az Amerika északkeleti részén élő kabóca régóta elkápráztatja a biológusokat.

Gondolkodj el ezen: Tavasszal hirtelen milliónyi kabóca tűnik fel néhány hétre. Ez alatt a rövid idő alatt élvezik a napsütést, kibújnak lárvabőrükből, fülsiketítően ciripelnek, röpködnek, szaporodnak, majd elpusztulnak. Utódaik furcsamód csak 13 vagy 17 évvel később jelennek meg, attól függően, melyik fajhoz tartoznak. Mi történik közben ezekkel a rovarokkal?

A válaszhoz először is meg kell ismernünk ennek a kabócának az egyedülálló életciklusát. Úgy egy héttel a megjelenésük után a kifejlett rovarok párosodnak, majd a nőstények kis hasadékokat vájnak a faágakba, ahová 400-600 petét raknak. A hím és a nőstény nem sokkal később elpusztul. A peték néhány héten belül kikelnek. A fiatal lárvák az ágakról a talajra pottyannak, majd befészkelik magukat a földbe. Az életük ezután a föld alatt folytatódik. Éveken át bokrok és fák gyökereinek a nedvét szívogatják. 13 vagy 17 év múlva a kifejlett, új generáció felszínre jön, és minden kezdődik elölről.

A Nature című folyóirat egyik cikke szerint ez a bonyolult életciklusú kabóca „évszázadok óta fejtörést okoz a tudósoknak . . . A rovartudósok a mai napig nem értik, hogyan alakult ki ez a sajátságos ciklus.” Példa nélküli rejtély ez az állatvilágban.

Mit gondolsz? Vajon ennek a kabócának az életciklusa evolúció útján alakult ki vagy tervezés eredménye?