Nan Madol rejtélye

Kik építették a „Csendes-óceán Velencéjét”? Hogyan csinálták? Miért hagyták el a helyet?

SZERETED az izgalmas rejtélyeket, a kalanddal fűszerezetteket? Akkor gyere, és fedezd fel Nan Madol romjait! Ez a több évszázados talány sok látogatót zavarba ejtett már.

Nan Madol mesterséges szigetekből és csatornákból álló érdekes labirintus, melyet ezer évvel ezelőtt egy zátonyra építettek a mikronéziai Pohnpei szigeténél *. A vízen egyre közelebb érünk, de még mangrovefák és buja trópusi növényzet rejtik el előlünk a romokat. Hirtelen, ahogy a hajónk finoman befordul egy kanyarban, szembe találjuk magunkat ezekkel a mérnöki mesterművekkel.

Először masszív falak tűnnek elő; némelyik olyan hosszú, mint egy háztömb. A nagy falakat — melyek a sarkuknál egy kissé megemelkednek — hatalmas bazaltoszlopokból emelték, keresztben rakva egymásra az oszlopokat.

A Nan Madol név jelentése: ’közbeeső helyek’, ami találóan írja le  a szigeteket körülvevő mesterséges csatornák hálózatát. Valószínűleg európai tengerészek voltak az első idegenek, akik az 1800-as években rábukkantak Nan Madolra. Annyira lenyűgözte őket a látvány, hogy ezt az egykori politikai és vallási központot elnevezték a Csendes-óceán Velencéjének. Ám ezek a tengerészek nem láthatták meg Nan Madol teljes dicsőségét, mivel a hely úgy száz évvel az érkezésük előtt rejtélyes módon elhagyatottá vált.

Két vezetőnktől megtudtuk, hogy Nan Madol egy hozzávetőleg 80 hektáros területen fekszik. Magyarázatuk szerint mind a 92 szigetének megvolt a maga sajátos célja. Némelyiket lakóközpontként használták. Más szigetek például az ételek előkészítésére, kenukészítésre vagy szertartásos táncokra voltak fenntartva. A szigeteket különböző formájúra és méretűre építették, de egy tipikus sziget négyszögletes, és körülbelül akkora, mint egy focipálya. A legtöbb szigetet benőtte a növényzet, de amennyit fel lehet deríteni belőlük, az lebilincselő.

Királyok erődje

A Nan Madol rejtélyén való elmélkedésre legalkalmasabb hely a Nan Douwasnek nevezett impozáns erőd. Bár át is lehet gázolni a tengervízen, ha valaki meg akarja vizsgálni ezeket a romokat, mégis jobb csónakkal megközelíteni őket. Nan Madolt vízi közlekedésre tervezték. A csatornái olyan szélesek, mint egy négysávos úttest, és eléggé sekélyek. Dagálykor a víz nem ér az ember dereka fölé, s ez az elmúlt évszázadok alatt kétségtelenül megvédte Nan Madolt attól, hogy hajók árasszák el. Vezetőink óvatosan kormányoztak a vízi utakon, nehogy megsérüljenek a hajtócsavarok a korall-lepte tengerfenéken.

Kikötöttünk Nan Douwasben, majd felléptünk a lépcsőkre, melyek közvetlenül az ősi szentélybe vezetnek. A lenyűgöző bejárat 3-4 méter vastag és 8-9 méter magas falakból áll. Ezek a szilárd tornyok ellenálltak a trópusi viharoknak, sőt tájfunoknak is.

Az óriási falakon belül egy nagy udvar közepén egy kő sírbolt várt. Ez az ünnepélyes hely a királyi ravatalozó, ahol valamikor a királyokat gyászolták. Tovább vizsgálódva találtunk egy föld alatti átjárónak tűnő építményt. Vezetőink unszolására átpréseltük magunkat a kövek között levő szűk nyíláson, és rövidesen egy kicsi, sötét, föld alatti kamrában guggoltunk. „Börtönbe kerültek — mondta az egyik vezető. — Itt tartották fogva Nan Madol rabjait.” Ahogy elképzeltük, mit érezhetett az a rab, aki fölött a börtön „bejáratát” egy kéttonnás kővel lepecsételték, örültünk, hogy újra kikerülhettünk a szabadba.

Nem mindennapi építőkövek

Nan Madol romjai között sétálva kezdtük felfogni, micsoda erőfeszítést igényelhetett a megépítése. Korallzúzalékból van a szigetek alapja. Ezt úgy tervezték meg, hogy képes legyen tartani a hosszú bazaltoszlopokból álló igen súlyos rakásokat. Maguk az oszlopok is olyan lenyűgözőek, hogy régen az idelátogatók azt hitték, kézzel lettek kiformálva. Később kiderült, hogy eredetileg is hasáb alakúak, méghozzá öt-nyolc oldalú hasábok.

 Több ezer faragatlan oszlopot kellett idehozni; némelyik ötméteres volt, és több mint öt tonnát nyomott. Az egyik alapszegletkő tömegét ötven tonnára becsülik! Mivel a sekély vízben egy tutaj elsüllyedne ilyen tömeg alatt, csak csodálkozni tudunk: „Hogyan szállították ezeket a roppant nagy köveket Nan Madolba, és aztán hogyan emelték be őket a helyükre?” Hiszen a legközelebbi bazaltlelőhely több kilométerre található — Pohnpei szigetének szinte teljesen a másik oldalán!

Az évek során Nan Madol rejtélye néhány dús fantáziára valló legendát szült. Az egyik szerint sok-sok évszázaddal ezelőtt két testvér olyan varázserőt kapott az istenektől, amellyel képesek voltak a nehéz köveket „elrepíteni” az építkezési területre. Egy másik legenda szerint Pohnpein valamikor fejlett civilizáció élt, amely ismerte a hanghullámok irányításának a titkát, és ezáltal képesek voltak beemelni a jókora köveket a helyükre.

Vezetőink egy hihetőbb magyarázatot mondtak nekünk: azt, hogy Nan Madol rengeteg ember munkája által épült fel, és évszázadokig tartott, mire befejezték. A bazaltgerendákat minden valószínűség szerint pusztán fizikai erővel emelték a helyükre, és ferdére állított pálmafatörzsekkel tették könnyebbé a műveletet. Mégis felmerül bennünk a kérdés: „Hogyan szállították Nan Madolba a súlyos köveket?”

Megoldódik-e majd a rejtély?

Senki sem tudja pontosan, hogyan épült Nan Madol, és azt sem — ami talán még érdekesebb —, hogy miért hagyták el. Sokan azt állítják, hogy Nan Madolt megtámadták és legyőzték. Mások szerint idegenek valamilyen betegséget hurcoltak Pohnpeire, ami aztán megtizedelte a lakosságot. Egy másik elmélet szerint egy heves tájfun megsemmisítette a sziget élelmiszerkészletét, és a lakosság távozásra kényszerült. Bármi volt is az oka, mindenesetre Nan Madol legalább kétszáz éve lakatlanul áll.

Ez az ősi csoda tehát sok kérdést vet fel bennünk, és kevésre ad választ. Amint a csónakunk kezdett eltávolodni Nan Madoltól, csak az a kérdés járt az eszünkben, hogy vajon megfejti-e valamikor valaki Nan Madol rejtélyét?

[Lábjegyzet]

[Térkép a 16. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Pohnpei

[Kép a 16. oldalon]

Az erőd kikötője és főbejárata

[Kép a 17. oldalon]

A masszív külső fal

[Kép a 18. oldalon]

Az udvar közepén levő kő sírbolt

[Kép a 18. oldalon]

A mesterséges csatornák által elfoglalt 80 hektáros terület egy része

[Forrásjelzés]

© 2000 Nik Wheeler