Olvasóink írják

Aggodalmaskodás Szeretném megköszönni a „Fiatalok kérdezik: Mi segíthet, hogy ne aggodalmaskodjak annyit?” (2001. szeptember 22.) című cikket. Tizenhét éves vagyok, és nap mint nap eltűnődöm azon, hogy mihez kezdjek a középiskola után. Megpróbálom magamban tartani az aggodalmaimat, mert nem akarok másokat zavarni, ám így csak magamban szenvedek. A cikk segített megértenem, milyen nagy értéke van annak, ha az anyukámmal és a gyülekezet érett tagjaival beszélgetek.

L. R., Egyesült Államok

Tizenhét éves vagyok, és gyakran aggódom anyukám egészsége, az iskolai feladataim és a házimunkák miatt. Anyukám mindig oldalba bök a keresztény összejöveteleken, amikor az aggodalmaskodással kapcsolatban kapunk tanácsot. Ezért értékeltem a cikkben azokat a gyakorlatias javaslatokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy miként tudom a legbölcsebben felhasználni az időmet, valamint amelyek azt tanácsolják, hogy ne halogassam a kellemetlen feladatok elvégzését. Köszönöm ezt a cikket.

H. H., Egyesült Államok

Mint apa és keresztény vén, úgy tapasztalom, hogy a fiataljainkat erősen aggasztja a jövő. Nagyon jó az a tanácsotok, hogy a fiatalok beszéljék meg a dolgokat a szülőkkel, és hogy azonnal oldják meg a nehézségeket. Köszönöm, hogy folyamatosan érdeklődést mutattok fiataljaink iránt.

R. H., Kanada

Depressziós tizenévesek Az iskolában azt a feladatot kaptam, hogy írjak dolgozatot egy általam választott társadalmi kérdésről, amely érdekelné a fiatalokat. A 2001. szeptember 8-ai számot használtam fel, melyben a „Segítség a depressziós tizenéveseknek” című cikksorozat is megjelent. Sok depressziós tizenéves él a környezetemben. Volt már, hogy az Ébredjetek! folyóiratot használtam fel valamilyen iskolai feladat elvégzéséhez — ezekre a feladataimra mindig nagyon jó jegyeket kaptam.

S. H., Ausztrália

Tizenéves fiunk olyan fertőző betegségben szenvedett, amely a szívét és az agyát támadta meg. A betegséget kezelték, de a nagyobb veszélyt, a betegséggel járó depressziót nem vettük észre. Fiunk öngyilkos lett. Bár most már túl késő segítséget nyújtani neki, ez a cikksorozat azért nagyon sokat segít nekünk, hogy meg tudjuk érteni ezt a rendellenességet. Mély hálát éreztünk, hogy írtatok erről a témáról, és hogy ilyen szerető törődést mutattok a fiataljaink iránt.

G. és G. R., Németország

Vannak olyan időszakok, amikor nagyon mélypontra süllyedek, és akkor azon kezdek gondolkodni, hogy milyen értéktelen is vagyok. Eddig szégyelltem beszélni az érzéseimről a keresztény szüleimnek és a gyülekezeti véneknek. Amikor azonban azt olvastam, hogy „nem te vagy a hibás a betegségért”, nagyon megkönnyebbültem. Ismét rájöttem, hogy nem vagyok egyedül.

T. H., Japán

Figyeljük a világot Gratulálok az igazán mulatságos rajzokért, amelyek a „Figyeljük a világot” rovatban jelennek meg. Ezek az ábrák segítenek nekem emlékezni azokra a hírekre, amelyeket illusztrálnak, sőt még meg is mosolyogtatnak. Folytassátok a kiváló munkát!

A.I.P.B., Spanyolország

Maja naptár Azt hiszem, észrevettem egy hibát „A maják egykor és most” (2001. szeptember 8.) című cikkben. „A maja naptár” című bekeretezett részhez tartozó képen valójában egy napot ábrázoló azték naptár látható. Pontosabban ez a naptár középső része, amely az azték napistent ábrázolja.

R. S., Egyesült Államok

Az „Ébredjetek!” válasza: Úgy tűnik, olvasónknak igaza van. A fényképet valószínűleg hibásan jelölte meg az a személy, akitől beszereztük. Sajnos a hibát akkor vettük észre, amikor a folyóirat már ki lett nyomtatva. Elnézést kérünk a pontatlanságért.