Faházak szabadtéri bemutatója

Az Ébredjetek! szlovákiai írójától

NÉHÁNY országban szabadtéri múzeumok féltve őrzik a régmúlt otthonait, történetükkel és szépségükkel együtt. Ezek a múzeumok hagyományos épületek szabadtéri gyűjteményei, amelyek egy helyen ismertetik meg a ma nemzedékét eleink életmódjával és művészi ízlésével.

Látogassunk most el egy elsőrendű szabadtéri múzeumba, mely Európa szívében található, Szlovákia északi részén, az Árva folyó térségében.

Az árvai falumúzeum

A Zuberec városában található árvai szabadtéri múzeum életnagyságú, háromdimenziós pillanatfelvétel a térség történetéről. Ezt a múzeumot 1967-ben alapították, és 74 közeli faluból, tanyáról, valamint elszigetelt, magányos településről származó házakból áll. Ezek mindegyikét darabokra bontva hozták ide, majd nagy gonddal újraépítették.

A múzeumban 11 teljes lakótelket járhatunk körbe, melyek mind a módos, mind az egyszerű árvaiak — tehát a falusi bírók, a nemesek, a parasztok, zsellérek és mesteremberek — otthonát mutatják be. Mivel évszázadokon át a mezőgazdaság, valamint a szarvasmarha- és juhtenyésztés volt az árvaiak fő elfoglaltsága, így sok a gazdasági építmény. Vannak köztük szénapajták, tehénistállók, egy cséplőcsűr, egy pásztorkunyhó és egy juhakol, valamint farönkből készült magtárak és raktárépületek. Találunk itt méhkaptárt, hagyományos, kézi készítésű eszközöket, haranglábat, fatemplomot, és a felsorolásból nem hiányozhat egy temető mása sem.

Amint benézünk a házakba, látható, hogy egy jellegzetes árvai ház négy helyiségből állt: az első szobából, az előtérből, a konyhából és a kamrából vagy hátsó szobából. Előfordult, hogy volt benne egy lapos kövekkel kikövezett, alacsony pince is. A házak faragott szálfákból épültek, és az ajtók meg az ablakok körül nemegyszer fehérre voltak festve. A tetőt és a faragott díszekkel gazdagon ékesített oromfalat zsindellyel vagy pallókkal fedték. Olykor az első szobában döngölt padló volt, de esetenként a falakat még ekkor is fehérre meszelték vagy szépen megmunkált fával borították. A konyhában nyílt tűz fölött főztek, a füst egy kéményen keresztül távozott. A konyha melege az első szobába is átterjedt.

Együtt dolgoztak és játszottak

Ezeknek a faépítményeknek a kivitelezése kézzelfogható bizonyíték arra, hogy akkoriban a nemzedékek között és a közösségeken belül szoros szálak fűzték össze az embereket. Az otthonok és a falvak együttes tevékenységekre voltak kialakítva. Szó, ami szó, ezen a hegyvidéki területen gyakorlatilag nem is tudták volna túlélni a zord körülményeket, ha nem működtek volna szorosan együtt. A családok és a szomszédok közösen hajtották ki a legelőkre a marhákat, juhokat és libákat, és az egész falu összefogott, hogy lekaszálják a füvet vagy a gabonát, illetve hogy elvigyék a terményeiket a piacra. A közösség ezenkívül rendben tartotta a legelőket és a földutakat.

Bár a falusi élet kemény munkával járt, az emberek általában boldogok voltak, főleg aratás idején. Örömükre volt, ha jól tejeltek az állatok, vagy ha borjak és bárányok születtek. Ilyenkor a hegyekben muzsika hangja szállt: visszhangzott a többszólamú ének és népdal, duda, harmonika vagy tangóharmonika kíséretében.  Télen a lányok és asszonyok összejöttek libát fosztani, hogy legyen mivel megtömni a párnákat és dunyhákat. A férfiak munka közben történetek mesélésével űzték az időt, a nap végén pedig mindenki egybegyűlt táncolni. Ezen a vidéken vannak helyek, ahol a mai napig fennmaradtak ilyen hagyományok.

Pillantás a múltba

Azok az ügyes mesteremberek, akik e szép, ódon faépítményeket alkották, terveiket a nemzedékről nemzedékre szálló építési módszerekkel és alaprajzokkal összhangban készítették el. A munkálatoknál jó hasznát vették a helyi anyagoknak. Emellett gyakorlati bölcsességről és szépérzékről árulkodik az, ahogyan az épületek belesimulnak a környezetbe. Ezek az építőmesterek kétségtelenül nemcsak a tudásukat, hanem a szívüket is beleadták a munkájukba.

Ludwig Mies van der Rohe világhírű építész megjegyezte: „Minden fejszevágás jelent valamit, és minden véset beszél . . . Egész nemzedékek szaktudása halmozódik fel itt. Milyen körültekintően bántak az anyaggal, és mennyi mindent elárulnak ezek az épületek! Lenyűgözőek és elragadóak! Olyanok, mintha ősi énekek visszhangjai lennének!”

Amint megállunk, és megcsodáljuk a szabadtéri múzeum építményeit, azokat az embereket is megpróbáljuk elképzelni, akik bennük éltek, és azt, ahogyan mindennapi teendőiket végezték. Remélhetőleg magunkkal tudunk vinni némi nyugalmat ebből a visszafogottabb életritmusból a mai rohanó világba.

[Térkép a 14. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Zuberec

[Képek a 15. oldalon]

1. Faházak; 2. a ház belseje; 3. a helybeliek népviseletben zenélnek és táncolnak