Példák a boldog családi életre – Második rész

Ahogyan azt az előző részben már láttuk („Példák a boldog családi életre – Első rész”) *, a bibliai alapelvek biztos támpontul szolgálhatnak a nehézségekkel küzdő családoknak. Jehova Isten ezt ígéri azoknak, akik az ő irányadó mértékei szerint élnek: „Éleslátást adok neked, és oktatlak az útra, melyen járnod kell. Tanácsot adok, szemeim rajtad nyugodnak” (Zsoltárok 32:8).

Ha anyagi nehézségek adódnak. A házaspárok gyakran az anyagiak miatt veszekednek. De a bibliai alapelvek segíthetnek a családnak, hogy megfelelően gondolkodjon a pénzről. Jézus ezt mondta: „ne aggódjatok tovább a lelketek miatt, hogy mit fogtok enni, vagy mit fogtok inni, vagy a testetek miatt, hogy mit fogtok viselni.” „Hisz tudja a ti égi Atyátok, hogy szükségetek van mindezekre” (Máté 6:25, 32).

A 23. oldalon olvasható Issachar tapasztalata, aki az Egyesült Államokban él. Elmeséli, hogyan küzdött meg ő és a családja az anyagi nehézségekkel, miután a Katrina hurrikán romba döntötte a házukat.

Ha megbetegszik egy családtag. Egyetlen ember sem kerülheti el a betegségeket. Gyakran csak rövid ideig vagyunk betegek, és hamar felépülünk. De mi a helyzet akkor, ha az egyik családtagunknak valamilyen krónikus betegsége lesz? A Biblia azt írja, hogy Jehova meg tudja erősíteni azokat, akik betegágyhoz vannak kötve (Zsoltárok 41:1–3). Hogyan tud gondoskodni róluk a család segítségével?

A 24. oldalon olvasható Hadzsime tapasztalata, aki Japánban él. Elmondja, hogyan működnek együtt vele a lányai, hogy a feleségét, Norikót ápolják, aki súlyos beteg.

Ha egy gyermek meghal. Egy gyermek halála az egyik legnagyobb csapás, amely egy családot sújthat. Jehova azt ígéri azoknak, akik ilyen szörnyű veszteséget szenvednek el, hogy letörli arcukról a bánat könnyeit (Jelenések 21:1–4). Sőt, már most is vigaszt nyújt a gyászolóknak (Zsoltárok 147:3).

A 25. oldalon olvasható Fernando és Dilma tapasztalata, akik az Egyesült Államokban élnek. Elmondják, hogyan erősítette meg őket a Biblia, hogy szembenézzenek a kislányuk halálával.

A Biblia megbízható vezetést nyújt a nehézségekkel küzdő családoknak, ahogyan azt a következő oldalakon található beszámolók is jól mutatják.

[Lábjegyzet]

 [Kiemelt rész/képek a 23. oldalon]

Ha anyagi nehézségek adódnak

Issachar Nichols elmondása alapján (Egyesült Államok)

„A Katrina hurrikán romba döntötte az otthonunkat, csak a betonalap maradt meg a házunkból. A munkahelyem pedig, egy iskola, másfél hónapig víz alatt volt.”

A FELESÉGEMMEL, Michelle-lel és a kétéves lányunkkal, Sydney-vel 2005 nyarán a mississippi állambeli Bay St. Louisban éltünk. Jehova Tanúiként Michelle-nek és nekem az volt a célunk, hogy a lehető legnagyobb mértékben kivegyük a részünket a keresztény szolgálatból. Szakoktatóként tanítottam egy iskolában a közeli New Orleansban (Louisiana). A munkabeosztásom lehetővé tette, hogy heti három munkanap után a fennmaradó időm nagy részét arra szánjam, hogy bibliai igazságokat tanítsak másoknak. Így teltek szépen a mindennapjaink. Aztán hírt kaptunk arról, hogy felénk közeledik a Katrina hurrikán. Azonnal nekiláttunk, hogy elköltözzünk.

Miután a hurrikán elvonult, a Bay St. Louis-i házunk romokban hevert, ahogyan a New Orleans-i iskola is, ahol tanítottam. A biztosításból és az állami támogatásból sikerült bérelnünk egy lakást, de nehéz volt biztos munkahelyet találnom. Ezenkívül a feleségem vírusos fertőzést kapott a szennyezett víztől. Az immunrendszere legyengült, később pedig egy szúnyogcsípés miatt a nyugat-nílusi vírussal is megfertőződött. Közben a biztosítási díjak is emelkedtek, és egyre nehezebb lett a megélhetés.

Hogy alkalmazkodjunk az új körülményekhez, megtanultunk takarékoskodni, még a létszükségleti dolgokkal is. Nem lehettem nagyon válogatós abban, hogy milyen munkát fogadok el.

Bevallom, nehéz volt elveszíteni mindenünket. De hálásak vagyunk, hogy élünk. Amit átéltünk, még inkább megmutatja, hogy az anyagi javaknak csupán korlátozott mértékben van értékük. Mindez Jézus szavaira emlékeztet bennünket: „még ha bőségnek örvend is valaki, az élete nem azokból a dolgokból származik, amelyek vannak neki” (Lukács 12:15).

Bár fájlaltuk a saját veszteségeinket, felismertük, hogy sokan jóval többet veszítettek el; néhányan még az életüket is. Ezért rögtön belevetettem magam a segélyakciókba, és vigasztaltam azokat, akik valamilyen veszteséget szenvedtek.

A Zsoltárok 102:17 szavai különösen vigasztalóak voltak számunkra ez alatt a próba alatt. Ez a vers kijelenti, hogy Jehova Isten „odafordul a kisemmizettek imájához, nem veti meg imádságukat”. A családunk tapasztalta a támogatását!

[Kiemelt rész a 23. oldalon]

Miután a Katrina és a Rita hurrikán 2005-ben lecsapott a Mexikói-öböl egyesült államokbeli partvidékére, Jehova Tanúi késedelem nélkül létrehoztak 13 segélyközpontot, 9 raktárépületet és 4 üzemanyagraktárt. Az Egyesült Államokból és 13 másik országból közel 17 000 Tanú jött, hogy önkéntesként részt vegyen a segélyakciókban. Több ezer házat hoztak rendbe.

 [Kiemelt rész/képek a 24. oldalon]

Ha megbetegszik egy családtag

Ito Hadzsime elmondása alapján (Japán)

„Nagyon szívesen főzőcskéztünk együtt Norikóval, amíg beteg nem lett. Most nem tud táplálkozni a száján keresztül, és beszélni sem képes. Kerekes székkel közlekedik, és egy lélegeztetőgép segítségével kap levegőt.”

A FELESÉGEM, Noriko 2006 májusától egyre nehezebben beszélt, nyárra pedig már az evés és az ivás is gondot okozott neki. Szeptemberben az orvosok amiotrófiás laterálszklerózist (ALS-t) állapítottak meg nála. Ez az egyre súlyosbodó betegség az agy és a gerincvelő idegsejtjeit támadja meg. Csupán négy hónap alatt az életünk gyökeresen megváltozott. És a bajok csak akkor kezdődtek igazán.

Idővel Noriko nyelve és jobb keze lebénult. Egy gyomorszondán, vagyis egy gyomorba vezetett csövön keresztül kap táplálékot. Emellett az orvosok légcsőmetszést (tracheostomia) végeztek rajta, hogy levegőhöz jusson, de emiatt nem tud beszélni. El sem tudom képzelni, mennyire lesújtó lehetett ez Norikónak, aki mindig is nagyon tevékeny volt. Jehova Tanúi vagyunk, és Noriko meg a lányaink korábban teljes időben vettek részt a keresztény szolgálatban. Most Noriko egy lélegeztetőgép segítségére szorul, és többnyire ágyhoz van kötve.

Mindez azonban nem állítja meg őt! Rendszeresen eljár a keresztény összejövetelekre a kerekes székével, melyhez hozzá van erősítve a lélegeztetőkészülék. A hallása is romlott, ezért a lányaink nagy betűs jegyzeteket készítenek neki a összejövetelen, hogy ő is hasznot meríthessen belőle. És bár Norikónak abba kellett hagynia a teljes idejű szolgálatot, egy különleges számítógépes készülék segítségével leveleket ír az embereknek a bibliai reménységről (2Péter 3:13; Jelenések 21:1–4).

Az egész család együttműködik, hogy ápolhassuk Norikót. Mindkét lányunk új munkahelyet keresett magának, hogy még többet tudjon segíteni otthon. Most mi hárman látjuk el azt a sok mindennapi teendőt, amit korábban Noriko végzett.

Néha reggel Noriko fáradtnak tűnik. Ilyenkor legszívesebben azt tanácsolnám neki, hogy pihenjen. De szeretné megosztani a Biblia üzenetét másokkal. Amikor bekapcsolom neki a számítógépet, a szeme felcsillan. Levélírás közben jobban érzi magát. Megértettem, milyen értéke van annak, ha ’mindig bőven van tennivalónk az Úr munkájában’ (1Korintusz 15:58).

Az ALS betegségben szenvedő Jason Stuart tapasztalata, mely az Ébredjetek! 2006. januári számában jelent meg, sokat segít Norikónak, hogy ne keseredjen el. Amikor a kórházi dolgozók kíváncsiak voltak, hogyan tud Noriko derűlátó maradni, mesélt nekik a cikkről, mi pedig másolatokat adtunk belőle a személyzetnek. A feleségemet főként az élteti, hogy megoszthatja a hitét másokkal.

Noriko és én 30 éve vagyunk házasok, de az elmúlt három év alatt olyan tulajdonságokat is értékelni kezdtem benne, melyeket korábban természetesnek vettem. Nagyon boldog vagyok, hogy ő a feleségem!

 [Kiemelt rész/képek a 25. oldalon]

Ha egy gyermek meghal

Fernando és Dilma Freitas elmondása alapján (Egyesült Államok)

„Szavakkal nem fejezhető ki, milyen szörnyű csapás egy gyermek halála. Nincs ennél nagyobb fájdalom.”

A LÁNYUNK, akit Preciousnek neveztünk el, 2006. április 16-án halt meg. Csupán tíznapos volt. A terhesség harmadik hónapja körül az orvosok megállapították, hogy a születendő gyermekünknek súlyos szívbetegsége van. Ahogy közeledett a szülés ideje, egyre nyilvánvalóbb lett, hogy nem sokkal a születése után meg fog halni, ha egyáltalán túléli a szülést. Ezt rendkívül nehéz volt elfogadnunk. Három egészséges lányunk van. Nem tudtuk elhinni, hogy ez a kisbabánk meg fog halni.

Miután Precious megszületett, egy kromoszóma-rendellenességekkel foglalkozó, tapasztalt specialista egy nagyon ritka betegséget, 18-as triszómiát diagnosztizált nála, mely csupán minden ötezredik csecsemőnél fordul elő. Nyilvánvaló volt, hogy Precious nem fog sokáig élni. Tehetetlennek éreztük magunkat. Egyetlen dolgot tudtunk csak tenni érte: vele maradunk a hátralévő időre. Így is tettünk.

Nagyon hálásak vagyunk azért a tíz napért, melyet Precious-szel tölthettünk. Ez alatt az idő alatt mi és a lányaink nagyon közel kerültünk hozzá. A karjainkba vettük, beszéltünk hozzá, megölelgettük, megpuszilgattuk, és annyi fényképet készítettünk róla, amennyit csak tudtunk. Arról is beszélgettünk, hogy kire hasonlít leginkább a családban. A specialista, aki megállapította Precious betegségét, mindennap meglátogatott bennünket a kórházban. Velünk együtt sírt, és elmondta, mennyire sajnálja, hogy ilyen nehézségeken megyünk keresztül. Miközben velünk beszélgetett, még egy képet is rajzolt Preciousről, hogy soha ne felejtse el. Nekünk is adott egy másolatot belőle.

Jehova Tanúiként szilárdan meg vagyunk győződve arról, amit a Biblia tanít: Isten helyre fogja állítani a paradicsomi körülményeket a földön, és vágyakozik arra, hogy feltámassza a halottakat, köztük a csecsemőket, így Precioust is (Jób 14:14, 15; János 5:28, 29). Nagyon várjuk már azt az időt, amikor újra a karjainkba zárhatjuk őt. Valahányszor a paradicsom szót halljuk, ez a remény fellelkesít bennünket. Addig is, míg eljön ez az idő, vigaszt merítünk abból, hogy Precious Isten emlékezetében van, és hogy többé nem kell szenvednie (Prédikátor 9:5, 10).