Jean Crespin könyve a mártírokról

FRANCIAORSZÁGBAN, Meaux-ban 1546-ban 14 embert bűnösnek találtak eretnekség vádjában, és máglya általi halálra ítélték őket. Mi volt a bűnük? Összejöttek magánotthonokban, imádkoztak, zsoltárokat énekeltek, megtartották az úrvacsorát, és kijelentették, hogy soha nem fogják gyakorolni „a pápista bálványimádatot”.

A kivégzés napján François Picard római katolikus tanár vitatta az elítéltek hitnézeteit az úrvacsorával kapcsolatban. Erre ők a válaszukban megkérdőjelezték az átlényegülés katolikus tanítását, mely szerint az úrvacsora során a kenyér és a bor csoda útján Jézus testévé és vérévé alakul át. „A kenyérnek olyan íze van, mint a húsnak? Vagy a bor olyan ízű, mint a vér?” – kérdezték.

Bár a kérdéseik megválaszolatlanul maradtak, mind a tizennégyüket oszlophoz kötözték, és élve elégették. Amelyiküknek nem vágták ki a nyelvét, zsoltárokat énekelt. Ám a kivégzést figyelő papok megpróbálták túlharsogni őket az énekükkel. Másnap a kivégzés helyszínén Picard kihirdette, hogy a 14 férfi osztályrésze örök kárhozat lett a pokolban.

Az 1500-as években Európa veszélyes hely volt azoknak, akik elpártoltak az egyházuktól. Sokakat, akik kétségbe vonták az általánosan elfogadott egyházi tanokat, a vallásos ellenségeik kegyetlenül üldöztek. Az ő szenvedéseikről írt többek között Jean Crespin a Le Livre des martyrs (A mártírok könyve) című művében, mely Genfben (Svájc) jelent meg 1554-ben. Ezt a könyvet sokan a Histoire des martyrs (A mártírok története) címen ismerik. *

Egy jogász csatlakozik a reformációhoz

Crespin 1520 táján született Arras városában, mely ma Franciaország északi részén található. Jogi tanulmányait Belgiumban, Leuvenben végezte. Valószínűleg az ott töltött évek során ismerkedett meg a reformáció eszméivel. 1541-ben Párizsba ment, és egy híres jogtudós titkáraként dolgozott. Akkoriban történt, hogy a párizsi Place Maubert-en szemtanúja volt az eretnekség miatt elítélt Claude Le Painctre kivégzésének. Crespint nagyon meghatotta ennek a fiatal aranyművesnek a hite, akit azért végeztek ki, mert „elmondta az igazságot a szüleinek és a barátainak”, ahogyan Crespin fogalmazott.

Nem sokkal ezt követően Crespin jogász lett Arras városában. Hamarosan azonban az újonnan kialakított hitnézetei miatt őt is eretnekséggel vádolták. Hogy elkerülje a bírósági eljárást, Strasbourgba (Franciaország) menekült, később pedig Genfben telepedett le. Genfben olyanokkal lehetett együtt, akik szintén támogatták a reformációt. Végül feladta a jogi pályát, és nyomdász lett.

Crespin kiadta néhány reformátor, például Kálvin János, Luther Márton, John Knox és Theodore Beza műveit. Továbbá görögül kinyomtatta  a Bibliának azt a részét, melyre sokan az Újszövetségként utalnak, ezenkívül részben vagy egészben megjelentette a Bibliát angol, francia, latin, olasz és spanyol nyelven. Ám Crespint a korábban már említett, mártírokról szóló könyve tette híressé. Ebben sokakat felsorolt, akik 1415 és 1554 között eretnekség miatt lettek kivégezve.

Miért írt a mártírokról?

A reformátorok által írt sok mű leleplezte a katolikus vezetők kegyetlenkedését. Ezekben az írásokban a protestáns mártírok „hősiességét” párhuzamba állították azokkal a szenvedésekkel, melyeket Isten szolgáinak kellett elviselniük a korai időkben, például a keresztényeknek az első században. Az írók ezzel bátorították a reformáció híveit. Crespin készített egy listát azokról, akik a hitükért haltak meg, hogy így példaképeket állítson más protestánsok elé. *

Crespin a könyvében összegyűjtötte az akkori tárgyalásokról és inkvizíciós eljárásokról szóló feljegyzéseket, a szemtanúk beszámolóit, sőt maguknak a bebörtönzött elítélteknek az írásait is. Ezenkívül a könyvében közreadott olyan buzdító leveleket, melyeket a börtönben lévőknek küldtek. Némelyik tele van bibliai idézetekkel. Crespin úgy vélte, hogy az elítéltek „megérdemlik, hogy soha ne merüljön feledésbe” a hitük.

Könyvében sok olyan tanítást említ, melyek köztudottan vita tárgyát képezték a katolikusok és a protestánsok között. Az üldözők és az üldözöttek például azon vitatkoztak, hogy kell-e az imádatban képeket és szobrokat használni, mi a helyzet a purgatóriummal, a halottakért mondott imákkal, valamint hogy a katolikus miséken valóban megújul-e Jézus áldozata, és hogy a pápa tényleg Isten földi helytartója-e.

Crespin könyve hűen bemutatja, hogy milyen viszálykodás és intolerancia jellemezte azokat az erőszakkal teli évtizedeket. Bár Crespin elsősorban arról írt, hogy hogyan üldözték a katolikusok a protestánsokat, nem szabad elfelejteni, hogy voltak időszakok, amikor a protestánsok szinte ugyanolyan ádázul üldözték a katolikusokat.

A történelem folyamán a hamis vallás mindig is beszennyezte magát ’próféták és szentek vérével, és mindazokéval, akiket legyilkoltak a földön’. Biztosak lehetünk benne, hogy azoknak a vére, akiket Isten a hűséges mártírjainak tekint, bosszúért kiált (Jelenések 6:9, 10; 18:24). Nem kétséges, hogy néhányan, akik Jean Crespin idejében a hitükért szenvedtek vagy meg is haltak, őszintén az igazság után kutattak.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 12. oldalon]

Crespin mártírokról szóló könyvének címlapja (1564-es kiadás)

[Kép a 13. oldalon]

Protestánsok kivégzése II. Henrik francia király és udvara előtt

[Kép forrásának jelzése a 13. oldalon]

Képek mindkét oldalon: © Société de l’Histoire du Protestantisme Français, Paris