Amikor egy gyermek rákbeteg

„Teljesen kétségbeestem. Kicsúszott a talaj a lábam alól. Gyászolni kezdtem, mintha már meg is halt volna a kislányom.” Ilyen érzések kavarogtak Jaíltonban, amikor megtudta, hogy a lánya rákos.

RENDKÍVÜL elkeserítő, sőt rémisztő lehet, amikor a szülők megtudják, hogy a gyermeküknek daganatos betegsége van. Milyen gyakran szembesülnek ilyesmivel a szülők? A Nemzetközi Rákellenes Unió szerint bár „az összes daganatos megbetegedésnek a gyermekkori rák csak egy kis hányadát teszi ki, [világszerte] minden évben több mint 160 000 gyermeknél diagnosztizálnak rákot, és a fejlett országokban a gyermekek körében a balesetek után ez a második leggyakoribb elhalálozási ok”. Brazíliában például az Országos Onkológiai Intézet szerint „évente hozzávetőlegesen 9000 újabb rákbeteg gyermeket regisztrálnak”.

A gyermekkori rák „szörnyű csapást jelent a család minden egyes tagjának” – írja egy szakkönyv (À margem do leito—A mãe e o câncer infantil). A diagnózist gyakran műtét, kemoterápia és/​vagy sugárkezelés követi, és a gyermekeknek el kell viselniük a kellemetlen mellékhatásokat is. A szülők számára ez óriási trauma. Félelmet, szomorúságot, bűntudatot és haragot érezhetnek, de az is lehet, hogy egyszerűen képtelenek tudomásul venni a történteket. Hogyan tudnak megküzdeni ezzel a lesújtó helyzettel?

Természetesen óriási vigaszt nyújthatnak az egészségügyi szakemberek, akik törődnek velük. „Elmondhatnak olyan tényeket, melyek lelket öntenek a szülőkbe, és az is segítség, ha elmagyarázzák, milyen mellékhatásokra lehet számítani. Így talán kevésbé lesz megrázó az, amin keresztül kell menniük” – jegyzi meg egy New York-i orvos, aki már sok rákos betegnek segített. Más szülők is, akiknek szintén daganatos betegségben szenved a gyermeke, sokat tudnak érzelmileg segíteni. Erre gondolva az Ébredjetek! kérdéseket tett fel öt ilyen szülőnek, akik Brazíliában élnek.

● Jaílton és Néia „Amikor a lányunk két és fél éves volt, megtudtuk, hogy akut limfocitás leukémiája van.”

Mennyi ideig tartott a kezelés?

„Közel két és fél éven át kapott kemoterápiát.”

Milyen mellékhatásokat tapasztalt?

„Rengeteget hányt, és a haja is kihullott. A fogai elszíneződtek, és háromszor kapott tüdőgyulladást.”

Ti mit éreztetek?

„Először teljesen kétségbeestünk. De amikor láttuk, hogy jobban van, reménykedni kezdtünk, hogy meg fog gyógyulni. Már lassan kilencéves lesz.”

Mi segített átvészelnetek ezt a nehéz időszakot?

„Teljesen biztosak vagyunk benne, hogy a Jehova Istenbe vetett bizalom. Ő megvigasztalt bennünket minden nyomorúságunkban,  ahogyan a Biblia fogalmaz a 2Korintusz 1:3, 4-ben. Ezenkívül a testvérek is mindig mellettünk álltak. Buzdító leveleket írtak, felhívtak telefonon, imádkoztak velünk és értünk, sőt anyagilag is támogattak minket. És amikor a lányunkat át kellett szállítani egy másik államban lévő kórházba, az ottani Tanúk szállást adtak, és hol egyikük, hol másikuk vitt el minket a kórházba. Szavakkal nem lehet leírni, mennyire hálásak vagyunk nekik mindenért.”

● Luiz és Fabiana „1992-ben megtudtuk, hogy a lányunk a petefészekrák egy ritka, agresszív formájában szenved. Akkor 11 éves volt.”

Mit éreztetek?

„Nem akartuk tudomásul venni. Nem tudtuk elfogadni, hogy a lányunk rákos.”

Milyen orvosi kezelést kapott?

„Át kellett esnie egy műtéten, és kemoterápiát is kapott, ami fizikailag és érzelmileg is nagyon megviselt minket. Kétszer tüdőgyulladása lett. A másodiknál majdnem meghalt. Mivel a trombocitaszáma is csökkent, többször váratlanul vérezni kezdett a bőre vagy az orra. Ezt a mellékhatást gyógyszeres kezeléssel enyhíteni lehetett.”

Mennyi ideig tartott a kezelés?

„Az első szövettani vizsgálattól az utolsó kemoterápiáig hat hónap telt el.”

Hogyan viselte a kislányotok, amikor kiderült, hogy beteg, és kezeléseket kell kapnia?

„Eleinte nem értette, mi történik vele. Aztán az orvos elmagyarázta neki, hogy van »egy kis labda« a hasában, amit ki kell venni. Végül  rájött, hogy meglehetősen súlyos a helyzet. »Apu, rákos vagyok?« – kérdezte. Nem tudtam, mit válaszoljak.”

És ti mit éreztetek, amikor láttátok, hogy szenved?

„Nem lehet szavakba önteni azt a gyötrelmet, melyet átéltünk. Képzeld el például, hogy látod, amint a kislányod segít a nővérnek vénát keresni a kemoterápiához. A legnehezebb időszakokban kimentem a mosdóba, és csak sírtam meg imádkoztam. Egyik éjszaka annyira el voltam keseredve, hogy azt kértem Jehovától, hadd haljak meg én a kislányom helyett.”

Mi adott erőt, hogy el tudjátok viselni mindezt?

„Nagyon sokat jelentett az a támogatás, melyet keresztény társainktól kaptunk. Néhányan az ország más pontjairól is felhívtak. Egy drága testvér megkért, hogy adjam neki oda a Bibliámat, majd együttérzéssel felolvasott néhány verset a Zsoltárokból. A feleségemmel úgy éreztük, hogy pont ezekre az írásszövegekre van szükségünk, ugyanis éppen akkor volt a lányunk kezelésében az egyik legnehezebb időszak.”

● Rosimeri „A lányom négyéves volt, amikor leukémiát állapítottak meg nála.”

Mit éreztél?

„Nem tudtam elhinni. Éjjel-nappal sírtam, és könyörögtem Istenhez, hogy segítsen rajtunk. A másik lányomat annyira megviselte, hogy látta, milyen beteg a kishúga, hogy el kellett vinnem anyukámhoz.”

Milyen mellékhatások jelentkeztek?

„Nap mint nap kemoterápiát kapott, amitől vérszegény lett. Ezért az orvosok vaspótló készítményeket adtak neki, és eritropoetint is, hogy javítsanak a vörösvérsejtszámán. Állandóan aggódtunk a vérképe miatt. Ezenkívül görcsrohamai is voltak.”

Meddig tartott a kezelés?

„Két éven és négy hónapon át intenzív kemoterápiás kezelést kapott. Abban az időszakban kihullott a haja, és sokat hízott. Szerencsére a humorérzéke átsegítette mindezen. Hat év múltán az orvosok kijelentették, hogy a betegségnek semmiféle jelét nem lehet nála felfedezni.”

Neked mi segített ebben az igencsak próbateljes helyzetben?

„Gyakran imádkoztunk a lányommal, és elgondolkodtunk Isten azon hűséges szolgáinak a példáján, akik próbákat álltak ki. Továbbá megfogadtuk Jézusnak a Máté 6:34-ben olvasható szavait, és nem engedtük, hogy a holnap miatti aggodalom tetézze a mai nap gondjait. Sok segítséget kaptunk keresztény társainktól is, például a helyi kórházi összekötő bizottságtól, és a gondos kórházi dolgozóktól, akik rendszeresen találkoznak hasonló esetekkel.”

Van olyan gyermek az ismerőseid között, aki rákos beteg? Talán a családodban is van valaki? Ha igen, reméljük, ezek az interjúk megnyugtatnak afelől, hogy teljesen természetes, ha lesújtva érzed magad. Ahogyan a Biblia fogalmaz, „ideje [van] a sírásnak” (Prédikátor 3:4). És ami a legfontosabb, sose feledd, hogy az igaz Isten, Jehova, az „Ima Meghallgatója” mindenkit megvigasztal, aki őszinte szívvel hozzá fordul (Zsoltárok 65:2).

[Kiemelt rész a 13. oldalon]

Néhány vigasztaló bibliavers

„Soha ne aggódjatok . . . a következő nap miatt, mert a következő napnak meglesznek a maga aggodalmai. Minden napnak elég a maga baja” (Máté 6:34).

„Áldott legyen Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istene és Atyja, a gyöngéd irgalmasságok Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban” (2Korintusz 1:3, 4).

„Semmi miatt ne aggódjatok, hanem mindenben az ima és a könyörgés által hálaadással együtt tárjátok kéréseiteket az Isten elé; és az Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak, meg fogja őrizni szíveteket és gondolkodóképességeteket Krisztus Jézus által” (Filippi 4:6, 7).

’Minden aggodalmatokat Istenre vessétek, mert ő törődik veletek’ (1Péter 5:7).

[Kiemelt rész/​kép a 14. oldalon]

Egy szeretetteljes elrendezés

A Jehova Tanúi számára létrehozott kórházi összekötő bizottságoknak az a céljuk, hogy elősegítsék a kórház és a beteg közötti együttműködést. Éppen ezért segítenek olyan hozzáértő orvosokat találni, akik tiszteletben tartják, hogy a Tanúk a Biblia parancsát megfogadva szeretnének ’tartózkodni a vértől’ (Cselekedetek 15:20).

[Kép a 13. oldalon]

Néia, Sthefany és Jaílton

[Kép a 13. oldalon]

Luiz, Aline és Fabiana

[Kép a 13. oldalon]

Aline és Rosimeri