A történelemformáló időjárás

A TÖRTÉNELMI feljegyzések tanúsága szerint az időjárás főszerepet játszott néhány jelentős esemény alakulásában. Nézzünk erre most két példát.

A vihar okozta a vesztüket

Spanyolország királya, II. Fülöp 1588-ban elküldte a spanyol Armada néven ismert flottáját, hogy szállja meg Angliát. Ám az időjárás miatt a dolgok nem a tervek szerint alakultak.

Amint a spanyol flotta a La Manche csatornához ért, szembe kellett néznie az angol hajóhaddal. A könnyebben irányítható angol hajók megtámadták a spanyol hajókat, de nem okoztak nagyobb károkat. A spanyol Armada ezután Calais közelében horgonyzott le, és azt a parancsot kapta, hogy vegyen fel további csapatokat. A terv az volt, hogy megszállják Angliát.

Eközben, az éj leple alatt az angolok a saját hajóik közül többet felgyújtottak. A lángoló hajók aztán a szélnek és a kedvező áramlatnak köszönhetően egyenesen a lehorgonyzott spanyol hajók felé sodródtak, természetesen legénység nélkül. A spanyolok erre számos hajójukról levágták a horgonyokat, nehogy beléjük fussanak a gyújtóhajók. Később ennek végzetes következményei lettek.

A calais-i események után a szél mindkét flottát az Északi-tenger felé vitte. Mivel az angolok kifogytak a lőporból, visszatértek az angol partokhoz. A spanyoloknak azonban nem kedvezett ez a széljárás, ráadásul az angolok is elzárták előlük a Spanyolország felé vezető utat, így arra kényszerültek, hogy észak felé hajózzanak, Skóciát megkerülve, majd dél felé, Írország partjai mellett elhaladva menjenek vissza Spanyolországba.

Ekkorra a spanyol hajóhadnak vészesen kevés élelme és vize maradt, és a megrongálódott hajókon sok volt a sérült, mások pedig a skorbuttól szenvedtek. Emiatt az egész flottát minimális fejadagra szorították, így a legénység még jobban legyengült.

 Miután megkerülték Skóciát, egy heves atlanti-óceáni szélvihar számos hajót Írország partjai felé hajtott. Ilyen esetben általában leengedik a horgonyokat, és megvárják, míg kedvezőbbre fordul a széljárás. De mivel a gyújtóhajók miatt sok horgonyt levágtak, 26 spanyol hajó zátonyra futott Írország partjainál, és közel 6000-en odavesztek.

Mire az Armada visszaért Spanyolországba, csaknem 20 000-en vesztették életüket. Nem kérdés, hogy az időjárás volt a fő oka ennek a súlyos ember- és hajóveszteségnek. A hollandok, akik az angolok szövetségesei voltak, kétségtelenül így látták a helyzetet. Később egy érmén, melyet a spanyol Armada bukásának megünneplésére adtak ki, a hollandok azt a népszerű elképzelést fogalmazták meg, hogy Isten a felelős a természeti katasztrófákért. Ez a felirat állt rajta: „Jehova lesújtott, és ők szétszóródtak”.

Legyőzte őket az eső

Egy másik esemény, mely megváltoztatta a világot, és amelyben szintén kiemelkedő szerepe volt az időjárásnak, az 1815-ös waterlooi csata volt. A történelmi feljegyzések szerint a waterlooi csatamezőn, Brüsszeltől úgy 20 kilométerre délre, több mint 70 000 ember vesztette életét vagy sebesült meg néhány óra leforgása alatt. A brit Wellington herceg választotta ki a csatamezőt, és a terület magasabb részén helyezte el csapatait. Bár Napóleonnak nagyobb volt a serege, fontos lett volna, hogy a csata napján még alkonyat előtt legyőzze az ellenségét, mivel Wellington éjjel erősítésre számított a porosz seregtől. Az időjárás azonban itt is közbeszólt.

A csatát megelőző éjjel szakadt az eső. A katonák többsége élete legnyomorúságosabb éjszakáját élte át. Jóllehet néhányan kisebb sátrakat vertek, az egyik katona arra panaszkodott, hogy olyan vizes volt a fekhelyük, mintha egy tó fenekén lettek volna. Az esővíz ingoványossá tette a talajt. Napóleon már napkeltekor meg akarta kezdeni a támadást, hogy minél hamarabb legyőzze Wellingtont, de órákon át semmit sem tudott tenni.

A késlekedést elsősorban a felázott talaj okozta, melynek valamelyest ki kellett száradnia az ütközet előtt. A sár miatt a Napóleon által szívesen bevetett ágyúk hatékonysága is csökkent. Először is, nem tudtak velük olyan messzire lőni, mivel a sárban nehéz volt mozgatni ezeket a súlyos gépezeteket. Másodszor, az ágyúgolyók nem tudtak felpattanni a földről, hogy további áldozatokat szedjenek Wellington seregéből, mert elnyelte őket a felpuhult, nedves talaj. Napóleon és a csapatai számára ez katasztrofális volt. A szélsőséges időjárás miatt a sereg végül vereséget szenvedett, maga Napóleon pedig száműzetésbe kényszerült.

Mindkét esetben nyilvánvalónak tűnik, hogy az időjárásnak döntő befolyása volt ezekre a jelentőségteljes eseményekre, melyek kulcsszerepet játszottak a brit birodalom felemelkedésében.

[Kép a 24. oldalon]

A spanyol Armada

[Forrásjelzés]

© 19th era/​Alamy

[Kép a 25. oldalon]

A waterlooi csata

[Forrásjelzés]

© Bettmann/​CORBIS