SEGÍTSÉG A CSALÁDOKNAK | GYERMEKNEVELÉS
Ha a gyermeked a halálról kérdez
MI A GOND?
A hatéves kisfiad megkérdezi: „Te is meg fogsz halni egyszer?” Megdöbbensz a kérdésén, és felvetődik benned, hogy elég nagy-e már ahhoz, hogy megértse a választ. Hogyan beszélgess vele a halálról?
MIT KELL TUDNOD?
A gyerekek szoktak gondolni a halálra. Néha talán még el is játsszák, hogy meghal valamelyikük. Ezért nem kell tabutémaként kezelni a halált. Nyugodtan válaszolhatsz a gyermeked kérdéseire. Ha időnként nyíltan beszéltek róla, azzal segíthetsz neki, hogy könnyebben feldolgozza egy családtag halálát.
Attól, hogy a halálról beszélgettek, a gyermeked nem fog rettegve gondolni rá, sőt, inkább kevésbé fog félni tőle. Lehet, hogy néhány téves elképzelést is tisztáznod kell. A szakemberek például azt mondják, hogy a hatévesnél kisebb gyerekek általában nem úgy gondolnak a halálra, mint ami végleges. Játék közben az egyik percben még halottak, a másikban pedig már életre kelnek.
De ahogy egy kicsit nagyobbak lesznek, kezdik átérezni, hogy a halál igenis komoly dolog, és kérdések merülnek fel bennük, vagy aggódni, sőt félni kezdenek, főleg, ha a családban hal meg valaki. Ezért nagyon fontos, hogy beszélgessetek erről a témáról. Marion Haza mentálhigiénés szakember rámutat: „Egy gyerekben akkor alakul ki szorongás a halállal kapcsolatban, ha úgy érzi, hogy nem beszélhet róla otthon.”
Ne aggódj túlzottan amiatt, hogy mit mondj. Egy tanulmány szerint a gyerekek egyszerűen „arra vágynak, hogy valaki kedvesen elmondja nekik az igazságot”. Biztos lehetsz benne, hogy a gyermeked csak akkor tesz fel egy kérdést, ha tényleg kíváncsi a válaszra.
MIT TEHETSZ?
Ragadd meg a lehetőségeket, amikor a halálról beszélhettek. Ha a gyermeked meglát egy elpusztult madarat az út szélén, vagy elpusztul egy háziállatotok, tegyél fel neki egyszerű kérdéseket. Például: „Szerinted szenved most ez az állat? Fázik vagy éhes? Honnan tudod, hogy egy állat vagy egy ember meghalt?” (Bibliai alapelv: Prédikátor 3:1, 7.)
Legyél őszinte. Ha meghal egy ismerősötök vagy rokonotok, ne használj olyan szépítő kifejezéseket, hogy „elment”. Lehet, hogy a gyermeked tévesen azt fogja gondolni, hogy nemsokára visszajön. Inkább fogalmazz egyszerűen és konkrétan. Például ezt mondhatnád: „A nagymama azért halt meg, mert a teste már nem működött tovább. Most nem tudunk vele beszélni, de soha nem fogjuk elfelejteni.” (Bibliai alapelv: Efézus 4:25.)
Mivel egy kisgyerek azt hiheti, hogy a halál ragályos, nyugtasd meg, hogy nem kell attól félnie, hogy ő is meghal
Nyugtasd meg a gyermekedet. Úgy érezheti, hogy ő tett vagy gondolt olyasmit, amivel az elhunyt halálát okozta. Ilyenkor nem elég csak azt mondanod, hogy nem ő tehet róla. Inkább kérdezd meg, hogy miért gondolja így. Hallgasd meg, és vedd komolyan az érzéseit. És mivel egy kisgyerek azt hiheti, hogy a halál ragályos, nyugtasd meg, hogy nem kell attól félnie, hogy ő is meghal.
Beszélgessetek az elhunyt szeretteitekről. Nyugodtan hozd szóba az elhunyt rokonaitokat, akár olyanokat is, akiket a gyermeked nem ismert. Felidézhetsz egy-egy kedves emléket egy nagynéniről, nagybácsiról vagy valamelyik nagyszülőről, és vicces történeteket is mesélhetsz róla. Ha nyíltan beszélgetsz ezekről az emberekről, a gyermeked úgy fogja érezni, hogy ő is bármikor beszélhet róluk, vagy gondolhat rájuk. De ne erőltesd a beszélgetést, ha nem akarja. Később, egy alkalmasabb időben még felhozhatod a témát. (Bibliai alapelv: Példabeszédek 20:5.)
A Tanulj a nagy Tanítótól! című könyv 34. és 35. fejezetéből a gyermeked megtudhatja, hogy mit tanít a Biblia a halálról. (Lásd: KIADVÁNYOK > KÖNYVEK ÉS FÜZETEK.)