A NÖVÉNYEK a fotoszintézisnek nevezett bonyolult folyamattal nyernek energiát a napfényből, hogy tápanyagot állítsanak elő. Egyes fajok tanulmányozásakor kiderült, hogy egy másik bravúrt is végrehajtanak: kiszámolják, milyen gyorsan ideális felhasználni az előállított tápanyagot az éjszaka folyamán.

Gondolkodj el ezen: Nappal a növények a levegőből kivont szén-dioxidot keményítővé és cukorrá alakítják. Éjjel sok faj a nappal elraktározott keményítőt használja fel, hogy ne „éhezzen”, hanem tudjon fejlődni és növekedni. Sőt, a keményítőt a megfelelő ütemben hasznosítja, nem túl gyorsan, nem túl lassan. Hajnalig, amikortól új tápanyagokat kezd előállítani, a keményítő körülbelül 95 százaléka elfogy.

Mindezt a káposztafélék családjába tartozó közönséges lúdfű (Arabidopsis thaliana) tanulmányozására alapozzák. A kutatók megállapították, hogy ez a növény gondosan beosztja a tápanyagtartalékát attól függően, hogy milyen hosszú az éjszaka, legyen akár 8, 12 vagy 16 óra napfelkeltéig. Az elraktározott keményítőmennyiséget nyilvánvalóan elosztja a hajnalig hátralévő idővel, így megkapja a legmegfelelőbb fogyasztási sebességet.

Hogyan mérik fel a növények a keményítőtartalékaikat? Hogyan mérik az időt? Mi teszi lehetővé, hogy matekozzanak? További kutatások talán fényt derítenek ezekre a kérdésekre.

Mit gondolsz? A növények matematikai képessége evolúció útján jött létre vagy tervezés eredménye?