1. Mivel áltathatják magukat Isten szolgái közül néhányan? Mondj egy példát a Bibliából! (Lásd a képet a cikk elején.)

EGY reggel Áron főpap Jehova hajlékának a bejáratánál állt, kezében egy tűztartóval. A közelben ott volt Kórah és 250 férfi, akiknek szintén tűztartó volt a kezükben. Mindannyian füstölőszert ajánlottak fel Jehovának (4Móz 16:16–18). Látszólag mindegyikük Jehova odaadó szolgája volt. Áronnal ellentétben viszont a többiek gőgös hitehagyottak voltak, akik a papi tisztségre törekedtek (4Móz 16:1–11). Azzal ámították magukat, hogy Istennek tetszik, amit tesznek. Ám Jehovának már maga a feltételezés is sértő volt. Ő látja, mi van a szívekben, így hát tisztában volt vele, hogy ők képmutatók (Jer 17:10).

2. Mit jelentett ki előre Mózes, és hogyan teljesedtek be a szavai?

² Az előző nap Mózes kijelentette: „Reggel Jehova tudatja majd, ki tartozik hozzá” (4Móz 16:5). És így is történt. Jehova felszínre hozta, hogy kik imádják őt őszintén, és kik térnek el az igaz imádattól: „tűz jött ki Jehovától, és megemésztette a füstölőszert felajánló kétszázötven férfit”, és Kórahot is (4Móz 16:35; 26:10). Áront azonban életben  hagyta, ami bizonyította, hogy őt ismeri el a papjának, és hogy ő az, aki tiszta szívből imádja őt. (Olvassátok fel: 1Korintusz 8:3.)

3. a) Milyen helyzet alakult ki Pál apostol napjaiban? b) Honnan tudta Pál, hogy mit kell tenni a lázadókkal?

³ Úgy 1500 évvel később, Pál apostol napjaiban hasonló helyzet alakult ki. Voltak olyanok, akik ugyan kereszténynek vallották magukat, de hamis tanításokat is elfogadtak, és továbbra is részét alkották a gyülekezetnek. Felületesen szemlélve a dolgot, ezek a hitehagyottak semmiben sem különböztek a többi testvértől. Viszont veszélyt jelentettek a hűséges keresztényekre. Báránybőrbe bújt farkasok voltak, akik kezdték feldúlni némelyek hitét (2Tim 2:16–18). Jehova azonban látja, mi van a felszín alatt. És ezt Pál is tudta, mert ismerte Kórah és a társai történetét. Vizsgáljunk meg egy ehhez fűződő, érdekes részt a Szentírásból, és lássuk, mit tanulhatunk belőle!

4. Miről volt meggyőződve Pál, és hogyan tükrözik ezt a Timóteusznak írt szavai?

⁴ Pálnak semmi kétsége sem volt afelől, hogy Jehova felismeri, ha valaki csak alakoskodik. Abban is biztos volt, hogy Jehova tudja, ki az, aki szívből engedelmeskedik neki. Ihletés alatt olyan szavakat választott a Timóteusznak küldött levelében, melyekből kiderül, hogy erről szilárdan meg volt győződve. Miután arról beszélt, hogy a hitehagyottak milyen hamis tanításokkal fertőztek meg néhányakat a gyülekezetben, ezt írta: „Mindamellett az Isten szilárd alapja megáll, és a pecsétje ez: »Jehova ismeri azokat, akik hozzá tartoznak«, és: »Fordítson hátat az igazságtalanságnak mindenki, aki Jehova nevét említi«” (2Tim 2:18, 19).

5–6. a) Miért érdekes, hogy Pál „az Isten szilárd alapja” kifejezést használta? b) Minden bizonnyal hogyan hatottak Pál szavai Timóteuszra?

⁵ Miért érdekes Pál szóhasználata? A Bibliában csak itt fordul elő „az Isten szilárd alapja” kifejezés. Az alap szó a Szentírásban több dolgot is szemléltethet, például Jeruzsálemet, az ókori Izrael fővárosát (Zsolt 87:1, 2). Jézusnak a Jehova szándékában betöltött szerepét is alapnak nevezi a Biblia (1Kor 3:11; 1Pét 2:6). De mit értett Pál ezen a kifejezésen?

⁶ Akkor beszélt Isten szilárd alapjáról, amikor idézte, mit mondott Mózes Kórahnak és a társainak (4Móz 16:5). Nyilván azért utalt a Mózes napjaiban történtekre, hogy bátorítsa Timóteuszt, és emlékeztesse arra, hogy Jehova látja a lázadók tetteit, és fel fog lépni ellenük. Ahogy Kórah sem tudta meghiúsítani Jehova szándékát, úgy az első században élő hitehagyottak sem. Bár azt Pál nem részletezte, hogy mit jelképez „az Isten szilárd alapja”, de a szavai minden bizonnyal megerősítették Timóteuszt abban, hogy bízhat Jehovában.

7. Miért lehetünk biztosak abban, hogy Jehova mindig hűséges és igazságos?

⁷ Jehova alapelvei örök érvényűek. A Zsoltárok 33:11 ezt írja: „Időtlen időkig megáll Jehova szándéka, szívének gondolatai nemzedékről nemzedékre.” Más írásszövegekben azt olvashatjuk, hogy Jehova uralma, szerető-kedvessége, igazságossága és hűsége örökké tart (2Móz 15:18; Zsolt 106:1; 111:3; 117:2). „Én vagyok Jehova, én meg nem változom” – jelenti ki a Malakiás 3:6. A Jakab  1:17-ben pedig az áll, hogy „őnála nincsen változás, nem fordul, mint az árnyék”.

8–9. Milyen tanulságokat vonhatunk le Pál szemléltetéséből?

⁸ A 2Timóteusz 2:19-ben Pál olyan szemléltetést használ, mely az addig megírt bibliai könyvekben még nem szerepel. * Az apostol egy alapról beszél, melyen egy pecsét áll. Az ókori épületek alapjára sokszor felírták, hogy ki építette az épületet, vagy hogy kinek épült. A versben említett pecséten két kijelentés olvasható: „Jehova ismeri azokat, akik hozzá tartoznak”, és „Fordítson hátat az igazságtalanságnak mindenki, aki Jehova nevét említi”. Ez a 4Mózes 16:5 szavait juttatja eszünkbe. (Olvassátok fel!)

⁹ Milyen tanulságot vonhatnak le ezekből a kijelentésekből azok, akik Jehovához tartoznak? Azt, hogy Jehovát a következő két alapelv vezérli: 1. Szereti azokat, akik hűségesek hozzá. 2. Gyűlöli az igazságtalanságot. Hogyan segít ez a két alapelv, ha hitehagyás van a gyülekezetben?

10. Milyen érzéseket keltett az első századi hűséges keresztényekben a hitehagyottak viselkedése?

¹⁰ Timóteuszt és a többi hűséges keresztényt valószínűleg felzaklatta a hitehagyottak viselkedése. Néhányan talán azon tűnődtek, hogyan maradhatnak a gyülekezet tagjai ezek a hitehagyottak. Vajon Jehova látja, hogy némelyek képmutatóan imádják őt, míg mások hűségesek hozzá? (Csel 20:29, 30).

11–12. Kétségkívül hogyan erősítette meg Pál levele Timóteusz hitét?

¹¹ Pál levele megerősítette Timóteusz hitét. Kétségkívül emlékeztette arra, hogy mi történt a hűséges Áronnal, illetve a képmutató Kórahhal. Áron életben maradt, Kórah a társaival együtt viszont meghalt. Pál voltaképpen ezzel azt akarta mondani, hogy még ha vannak is a gyülekezetben álkeresztények, Jehova tudja, ki tartozik hozzá, pontosan úgy, ahogy az ókorban is tudta.

¹² Jehova nem változik, benne mindig megbízhatunk. Gyűlöli az igazságtalanságot, és a megfelelő időben megítéli azokat, akik nem bánják meg a  bűneiket. Pál szavai arra is emlékeztették Timóteuszt, hogy álljon ellen a hamis keresztények befolyásának, hiszen így kell tennie mindenkinek, „aki Jehova nevét említi”. *

13. Miben lehetünk biztosak?

¹³ Pál ihletett szavaiból mi is erőt meríthetünk. Hogyan? Például megnyugtató tudni, hogy Jehova látja, ha hűségesek vagyunk hozzá. De ennél többről van szó. Ő törődik is azokkal, akik hozzá tartoznak. A Biblia ezt írja: „Jehova szemei bejárják az egész földet, hogy megmutassa erejét azokért, akiknek teljes a szívük iránta” (2Krón 16:9). Tehát biztosak lehetünk abban, hogy ha valamit „tiszta szívből” teszünk Jehováért, az nem hiábavaló (1Tim 1:5; 1Kor 15:58).

14. Milyen imádatot nem tűr meg Jehova?

¹⁴ Az is kijózanító, hogy Jehova nem tűri meg azokat, akik képmutatóan imádják. „Szemei bejárják az egész földet”, így látja, ha valaki nem szereti őt teljes szívéből. A Példabeszédek 3:32 szerint „a csalárd ember utálatos Jehova előtt”. Az ilyen ember csak tetteti, hogy engedelmeskedik Istennek, de titokban bűnös életet él. Lehet, hogy az embereket mesterien félre tudja vezetni egy ideig, de Jehovát nem. Ő mindenható és igazságos, ami garantálja, hogy „aki elfedezi törvényszegéseit, nem lesz sikeres” (Péld 28:13; olvassátok fel: 1Timóteusz 5:24; Héberek 4:13).

15. Mit ne tegyünk, és miért?

¹⁵ Jehovát a népének túlnyomó többsége teljes szívből szereti. Nagyon ritka, hogy a gyülekezetben valaki szándékosan tér el az igaz imádattól. De Mózes napjaiban és az első században volt rá példa, tehát ma is megtörténhet (2Tim 3:1, 5). Vajon ez azt jelenti, hogy gyanakodnunk kell a testvéreinkre, kétségbe vonva, hogy őszintén imádják Jehovát? Egyáltalán nem! Hiba lenne, ha alaptalanul gyanúsítgatnánk őket. (Olvassátok fel: Róma 14:10–12; 1Korintusz 13:7.) Mi több, ha hajlamosak vagyunk kétségbe vonni, hogy mások őszintén szolgálják-e Jehovát, az veszélyezteti az Istennel ápolt kapcsolatunkat.

16. a) Mit kell tennünk, hogy ne verjen gyökeret a szívünkben a képmutatás? b) Milyen tanulságot vonhatunk le az „ Állandóan tegyétek magatokat próbára” című kiemelt részből?

¹⁶ Minden keresztény „az ő saját munkáját próbálja meg” (Gal 6:4). A bűnös hajlamaink miatt mindig fennáll annak az eshetősége, hogy észre sem vesszük, és már rossz indítékból imádjuk Istent (Héb 3:12, 13). Ezért újra meg újra át kell gondolnunk, hogy miért szolgáljuk Jehovát. Például vizsgáljuk meg a következőket: „Szeretetből szolgálom Jehovát, és elismerem, hogy ő a világegyetem legfőbb ura? Vagy legtöbbször az jár a fejemben, hogy milyen jó dolgok várnak rám a paradicsomban?” (Jel 4:11). Mindenképpen hasznos, ha önvizsgálatot tartunk, és megteszünk mindent, hogy még nyoma se maradjon a képmutatásnak a szívünkben.

17–18. Miért imádjuk Jehovát őszinte szívből?

¹⁷ Sok jutalomban lesz részünk, ha azon vagyunk, hogy őszinte szívből imádjuk Istenünket. A zsoltáríró ezt mondja: „Boldog ember az, kinek Jehova  nem számít fel vétket, s kinek szellemében nincsen csalárdság” (Zsolt 32:2). Igen, akik kiirtják a szívükből a képmutatást, már most boldogabbak, a jövőben pedig felhőtlen boldogság vár rájuk.

¹⁸ Jehova a maga idejében le fogja leplezni azokat, akik rossz dolgokat tesznek, vagy kettős életet élnek. Felszínre fogja hozni „a különbséget az igazságos és a gonosz között, aközött, aki szolgálja Istent, és aközött, aki nem szolgálja őt” (Mal 3:18). Addig is megnyugtató tudni, hogy „Jehova szeme az igazságosakon van, és füle a könyörgésük felé fordul” (1Pét 3:12).