1–2. Mit tett Jézus i. sz. 33. niszán 14-ének estéjén? (Lásd a képet a cikk elején.)

LESZÁLLT az éj, de a telihold halvány fénye bevilágítja Jeruzsálemet. I. sz. 33. niszán 14-ének estéje van. Jézus épp most ünnepelte meg a pászkát az apostolaival. Arról emlékeztek meg, hogy 15 évszázaddal korábban Jehova kiszabadította az izraelitákat az egyiptomi rabszolgaságból. 11 hűséges apostolának jelenlétében Jézus most egy különleges étkezést vezet be. Ez az étkezés a jövőben a követői emlékezetébe fogja idézni a halálát, melyre még a nap vége * előtt sor kerül (Máté 26:1, 2).

² Miután Jézus áldást mond, kovásztalan kenyeret nyújt oda az apostolainak, így szólva: „Vegyétek, egyétek.” Majd vesz egy pohár bort, ismét imádkozik, és ezt mondja nekik: „Igyatok belőle mindnyájan” (Máté 26:26, 27). Ezután más ételt vagy italt már nem ad az apostolainak, ám még nagyon sok mindent akar mondani nekik ezen a jelentőségteljes éjszakán.

3. Milyen kérdésekre ad választ ez a cikk?

 ³ Így vezette be Jézus a halálának emlékünnepét, más néven „az Úr vacsoráját” (1Kor 11:20). De néhányakban felmerülhetnek a következő kérdések: Miért emlékezzünk meg Jézus haláláról? Mit jelképez a kenyér és a bor? Hogyan készülhetünk fel az emlékünnepre? Kik fogyasszanak az emlékjegyekből? És milyen érzéseket kelt a keresztényekben az, amit a Szentírás a reménységükről mond?

4. Mit tesz lehetővé számunkra Jézus halála?

⁴ Ádám leszármazottaiként bűnt és halált örököltünk (Róma 5:12). Egyetlen bűnös ember sem adhat váltságot Istennek önmagáért vagy másokért (Zsolt 49:6–9). Jézus a halálával kifizette értünk a váltságot. Egyedül az ő tökéletes élete és kiontott vére számít megfelelő váltságnak. Azzal, hogy bemutatta Istennek a váltságáldozata értékét, lehetővé tette, hogy megszabaduljunk a bűntől és a haláltól, és megkaphassuk az örök élet ajándékát (Róma 6:23; 1Kor 15:21, 22).

5. a) Mi mutatja, hogy Isten és Krisztus szereti az emberiséget? b) Miért legyünk jelen a Jézus haláláról való megemlékezésen?

⁵ Isten azért gondoskodott a váltságáldozatról, mert szereti az emberiséget (Ján 3:16). Jézust is az emberek iránti szeretete indította arra, hogy feláldozza az életét. Valójában már az emberi létezése előtt is „mint mestermunkás” gyönyörűségét lelte az emberek fiaiban (Péld 8:30, 31). Hálásak vagyunk Istennek és a Fiának mindezért, és ez arra indít minket, hogy jelen legyünk Jézus halálának az emlékünnepén, engedelmeskedve a következő parancsnak: „Ezentúl ezt cselekedjétek a rólam való megemlékezésül” (1Kor 11:23–25).

6. Hogyan tekintsük az emlékünnepi kenyeret és bort?

⁶ Amikor Jézus bevezette az emlékünnepet, nem változtatta át csoda útján a kenyeret és a bort a testévé és a vérévé. A kenyérről ezt mondta: „ez jelenti a testemet.” A borról pedig kijelentette: „Ez jelenti a véremet, »a szövetség vérét«, amely kiontatik sokakért” (Márk 14:22–24). Világos tehát, hogy a kenyeret és a bort jelképnek kell tekintenünk.

7. Mit jelképez az emlékünnepen a kenyér?

⁷ Azon a jelentőségteljes éjszakán, i. sz. 33-ban Jézus a pászkavacsorából megmaradt kovásztalan kenyérből adott az apostolainak (2Móz 12:8). A Bibliában a kovász gyakran a bűn és a romlottság jelképe (Máté 16:6, 11, 12; Luk 12:1). Tehát volt jelentősége annak, hogy Jézus kovásztalan kenyeret adott az apostolainak, ez ugyanis találóan jelképezte a bűntelen testét (Héb 7:26). Ezért az emlékünnepi kenyér is kovász nélküli.

8. Mit jelképez az emlékünnepen a bor?

⁸ A bor, melyből Jézus az apostolainak adott i. sz. 33. niszán 14-én, a vérét jelképezte. Az emlékünnepen a bor szintén Jézus vérét szemlélteti. Jeruzsálemen kívül, egy Golgota nevű helyen Jézus vére kiontatott „a bűnök megbocsátása végett” (Máté 26:28; 27:33). Az emlékünnepi kenyér és bor tehát azt a felbecsülhetetlen értékű áldozatot jelképezi, melyet Jézus az engedelmes emberekért hozott. Úgy fejezhetjük ki a hálánkat ezért a szeretetteljes gondoskodásért, ha felkészülten veszünk részt az Úr vacsoráján.

9. a) Miért fontos lépést tartani az emlékünnepi bibliaolvasással? b) Milyen érzéssel gondolsz Jézus váltságáldozatára?

⁹ A felkészülés egyik módja az, ha  lépést tartunk az emlékünnepi bibliaolvasási tervvel, melyet a Vizsgáljuk az Írásokat naponta! című füzetben találhatunk meg. Így lehetőségünk nyílik arra, hogy elgondolkodjunk azon, mi mindent tett Jézus a halála előtti napokban, és rá tudunk hangolódni az emlékünnepre. * Egy testvérnő ezt írta: „Nagyon várjuk az emlékünnepet. Minden évben egyre különlegesebbé válik. Emlékszem, mikor. . . ott álltam a ravatalozónál, néztem drága édesapám holttestét, és igazi szívből jövő értékelést kezdtem érezni a váltságdíj iránt . . . Ó, mennyire ismertem mindazokat a bibliaverseket, és azok magyarázatát! De igazán csak akkor töltötte el a szívemet örömmel az, amit a váltság meg fog valósítani, amikor megéreztem a halál rideg valóságát.” Igen, jól tesszük, ha az emlékünnep előtti időszakban elmélkedünk azon, hogy hogyan szabadít meg minket Jézus áldozata a bűntől és a haláltól.

10. Hogyan érinti a szolgálatunkat az emlékünnepre való felkészülés?

¹⁰ A felkészülés részeként azon is elgondolkodhatunk, hogy tudnánk-e több időt tölteni a szolgálatban az emlékünnepi időszakban, például úgy, hogy kisegítőúttörő-szolgálatot vállalunk. Amikor meghívjuk az embereket és a bibliatanulmányozókat az Úr vacsorájára, örömmel fog eltölteni minket, hogy beszélhetünk nekik Istenről, a Fiáról és azokról az áldásokról, amelyekben azoknak lehet majd része, akik Isten tetszését élvezik, és dicsérik őt (Zsolt 148:12, 13).

11. Miért mondta azt Pál, hogy néhány korintuszi keresztény méltatlanul fogyasztott az emlékjegyekből?

¹¹ Az Úr vacsorájára való felkészülés részeként gondolkodj el azon is, mit írt Pál apostol a korintuszi gyülekezetnek. (Olvassátok fel: 1Korintusz 11:27–34.) Pál rámutatott, hogy aki méltatlanul eszik a kenyérből és iszik a borból, az „vétkes lesz az Úr testét és vérét illetően”. Ezért egy felkent „először is tartson önvizsgálatot, hogy alkalmas-e rá”, és csak ezután fogyasszon az emlékjegyekből. Máskülönben „ítéletet eszik és iszik önmaga ellen”. A korintuszi gyülekezetben sokaknak kifogásolható volt a viselkedése, és ezért Pál azt írta róluk, hogy „gyöngék és betegesek, és jó néhányan  [szellemi] halálalvásban vannak”. Néhányan valószínűleg olyan sokat ettek és ittak az emlékünnep előtt és alatt, hogy szó szerint és szellemi értelemben is el voltak tompulva. Mivel méltatlanul fogyasztottak az emlékjegyekből, Isten nemtetszését vonták magukra.

12. a) Mihez hasonlította Pál az emlékünnepet, és mire figyelmeztette a résztvevőket? b) Mit tegyen egy felkent, ha súlyos bűnt követett el?

¹² Pál az emlékünnepet egy étkezéshez hasonlította, és így figyelmeztette a résztvevőket: „Nem ihatjátok Jehova poharát is, és a démonok poharát is; nem lehettek részesei »Jehova asztalának« is, és a démonok asztalának is” (1Kor 10:16–21). Ha súlyos bűnt követett el valaki, aki fogyasztani szokott az emlékjegyekből, akkor kérjen segítséget a vénektől. (Olvassátok fel: Jakab 5:14–16.) Ha „megbánáshoz illő gyümölcsöket” terem, akkor nem mutat tiszteletlenséget Jézus áldozata iránt azzal, hogy fogyaszt az emlékjegyekből (Luk 3:8).

13. Miért gondoljuk át imával kísérve, hogy milyen reménységünk van?

¹³ Miközben felkészülünk az emlékünnepre, jól tesszük, ha imával kísérve átgondoljuk, hogy égi vagy földi reménységünk van-e. Jehova egyetlen önátadott szolgája sem, és Jézus egyetlen hű követője sem szeretne tiszteletlenséget mutatni Jézus áldozata iránt azzal, hogy fogyaszt az emlékjegyekből, miközben nincs teljesen meggyőződve arról, hogy felkent. De hogyan állapíthatja meg valaki, hogy fogyaszthat-e az emlékjegyekből, vagy sem?

14. Mit tesznek az emlékünnepen a felkentek, akik az új szövetség részesei?

¹⁴ Akik jogosan fogyasztanak az emlékjegyekből, teljesen biztosak abban, hogy részesei az új szövetségnek. Jézus ezt mondta a borral kapcsolatban: „Ez a pohár jelenti a véremen alapuló új szövetséget” (1Kor 11:25). Jeremiás prófétán keresztül Isten megjövendölte, hogy egy új szövetséget fog kötni, amely más lesz, mint az izraelitákkal kötött törvényszövetség. (Olvassátok fel: Jeremiás 31:31–34.) Az új szövetséget a szellemi Izraellel kötötte meg (Gal 6:15, 16). Ezt a szövetséget Krisztus áldozata, vagyis a kiontott vére léptette érvénybe (Luk 22:20). A közvetítője Jézus. A hűséges felkentek, akik részévé válnak ennek a szövetségnek, égi örökséget kapnak (Héb 8:6; 9:15).

15. Kik a Királyság-szövetség részesei, és milyen jutalom vár rájuk, ha hűségesek maradnak?

¹⁵ Akik joggal fogyasztanak az emlékjegyekből, tudják, hogy a Királyság-szövetségnek is a részesei. (Olvassátok fel: Lukács 12:32.) Azok a felkentek, akik hűségesen kitartottak Jézus mellett, és vállalták „a szenvedéseiben való részességet”, azt az ígéretet kapták, hogy együtt fognak uralkodni Jézussal az égben (Fil 3:10). Mivel a hűséges felkentek részesei a Királyság-szövetségnek, örökké királyok lesznek Krisztussal az égben (Jel 22:5). Ők méltán fogyasztanak az emlékjegyekből az Úr vacsoráján.

16. Röviden magyarázd el a Róma 8:15–17 jelentését!

¹⁶ Csak azok fogyaszthatnak az emlékjegyekből, akik megkapták a szellem tanúságát arról, hogy Isten gyermekei. (Olvassátok fel: Róma 8:15–17.) Figyeld meg, hogy Pál az arámi „Abba” kifejezést használta, mely azt jelenti, hogy ’ó, Atya’. Ez a kedveskedő megszólítás egyrészt olyan bensőséges, mint az „apu”, másrészt olyan tiszteletteljes, mint az „édesapa”. Akik a „fiúként való örökbefogadás  szellemét” kapták, azok Isten szellem által született gyermekei. Isten szelleme tanúskodik az ő szellemükkel együtt, aminek eredményeként felismerik, hogy Jehova felkent fiai. Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy nem akarnak a földön élni. Biztosak abban, hogy ha mindhalálig hűségesek maradnak, akkor Jézus társörökösei lesznek az égi Királyságban. Már csak egy maradék él a földön a 144 000 felkentből, akiknek „[felkenetésük] van a szenttől”, Jehovától (1Ján 2:20; Jel 14:1). Isten szelleme indítja őket arra, hogy így kiáltsanak: „Abba, Atyám!” Micsoda áldás, hogy ilyen kapcsolatban lehetnek Istennel!

17. Milyen reménységük van a felkenteknek, és honnan tudják, hogy felkentek?

¹⁷ Ha felkent keresztény vagy, akkor biztosan gyakran teszel említést az imáidban az égi reménységedről. Amikor a Biblia arról ír, hogy a felkenteket az égi menyegzőn feleségül adják a vőlegényhez, Jézus Krisztushoz, akkor tudod, hogy ez rád is vonatkozik, és már nagyon várod (Ján 3:27–29; 2Kor 11:2; Jel 21:2, 9–14). Amikor Isten a Szavában kifejezi, hogy mennyire szereti a szellemi gyermekeit, tudod, hogy hozzád is szól. És amikor útmutatást ad a Szavában a felkent fiainak, a szent szellem arra indít, hogy engedelmeskedj neki, és ezt mondd magadban: „Ez rám is vonatkozik.” Ily módon Isten szelleme tanúskodik a szellemeddel együtt arról, hogy égi reménységed van.

18. Mi a reménysége a más juhoknak, és milyen érzéssel tölt el ez téged?

¹⁸ Ha viszont a más juhok nagy sokaságához tartozol, akkor a földi örök élet a reménységed (Ján 10:16; Jel 7:9). Biztosan nagyon szeretnél örökké élni a paradicsomban, és boldogan elmélkedsz azon, amit a Biblia a föld jövőjéről ír. Őszintén vágysz arra, hogy a családtagjaiddal és a többi igazságos emberrel együtt élvezhesd majd a béke bőségét. Alig várod már azt az időt, amikor az emberiséget nem sújtja többé éhínség, szegénység, szenvedés, betegség és halál (Zsolt 37:10, 11, 29; 67:6; 72:7, 16; Ézs 33:24). Azt is nagyon várod már, hogy találkozhass a feltámadottakkal, akik majd örökké élhetnek a földön (Ján 5:28, 29). Szívből hálás vagy ezért a csodálatos reménységért Jehovának. Bár nem fogyasztasz az emlékjegyekből, te is részt veszel az emlékünnepen, hogy kifejezd, mennyire értékeled Jézus Krisztus váltságáldozatát.

19–20. a) Hogyan válhat valóra a reménységed? b) Miért fogsz részt venni az Úr vacsoráján?

¹⁹ Akár földi reménységed van, akár égi, csak akkor fog valóra válni, ha hiszel Jehova Istenben, Jézus Krisztusban és a váltságáldozatában. Az emlékünnepen lehetőséged lesz elgondolkodni a reménységeden és Jézus halálának a jelentőségén. Határozd hát el, hogy te is azok között a milliók között leszel, akik 2015. április 3-án, pénteken, naplemente után a Királyság-termekben és más helyszíneken, világszerte részt vesznek majd az Úr vacsoráján.

²⁰ Ha részt veszel az emlékünnepen, még jobban elmélyül a hálád Jézus váltságáldozata iránt. Miközben figyelmesen hallgatod az emlékünnepi beszédet, kétségkívül arra érzel majd indíttatást, hogy kifejezd az embertársaid iránti szeretetedet, és megoszd velük, amit Jehova szeretetéről és az emberiségre vonatkozó, nagyszerű szándékáról tanultál (Máté 22:34–40). Tégy hát meg mindent, hogy ott legyél az Úr vacsoráján!