HA EGY házaspár veszekszik, akkor az azt jelenti, hogy többé már nem szeretik egymást? Nem. A fent említett Fernando és Sarah nagyon szeretik egymást. De még a legjobb házasságban is előfordulnak néha viták.

Miért vannak viták, és mit tehettek azért, hogy ezek ne tegyék tönkre a házasságotokat? Mivel a házasságot Isten hozta létre, ésszerű megvizsgálni, hogy Szava, a Biblia mit mond erről a témáról (1Mózes 2:21, 22; 2Timóteusz 3:16, 17).

A legtöbb férj és feleség szeretettel és kedvesen szeretne bánni a másikkal. A Biblia megállapítása azonban nagyon reális: „mindnyájan vétkeztek, és elmaradnak az Isten dicsőségétől” (Róma 3:23). Amikor nézeteltérések adódnak, az ember nehezen tudja uralni az érzéseit. És ha egy vita elkezdődik, némelyeknek valódi küzdelmet jelent, hogy ellenálljanak olyan rossz szokásoknak, mint az ordítozás és a becsmérlő beszéd (Róma 7:21; Efézus 4:31). Milyen más tényezők okozhatnak feszültséget?

A férj és a feleség gyakran másképp kommunikál. „Amikor összeházasodtunk – meséli Micsikó –, rájöttem, hogy nagyon másképp beszéljük meg a dolgokat. Én nemcsak arról szeretek beszélni, hogy mi történt, hanem arról is, hogy miért és hogyan történt. Úgy tűnik, a férjemet csak a végeredmény érdekli.”

Micsikó nincs ezzel egyedül. Sok házasságban az egyik fél szeretné részletesen megbeszélni a félreértéseket, míg a másik nem akar vitatkozni, és inkább kerüli a témát. Előfordul, hogy minél inkább erőlteti egyikük a dolog megbeszélését, annál inkább visszakozik a másik. A ti házasságotokban is kezd jellemzővé válni ez? Az egyikőtök mindig szeretné megbeszélni a helyzetet, míg a másik mindig el akarja kerülni ezt?

Azt is figyelembe kell venni, hogy egy személy családi háttere hatással lehet arra, hogy miként gondolkodik a házastársak közötti kommunikációról.  Justin, aki öt éve házas, ezt mondja: „Visszafogott családban nőttem fel, ezért nehéznek találom, hogy nyíltan kifejezzem az érzéseimet. Ez idegesíti a feleségemet. Az ő családja nagyon nyílt és szókimondó, és számára nem jelent gondot, hogy elmondja nekem az érzéseit.”

Egyes kutatók szerint azt, hogy mennyire lesz boldog egy házasság, nem az mutatja leginkább, hogy egy férfi és egy nő milyen gyakran ismételgetik, hogy szeretik egymást. És nem is az a legfontosabb, hogy mennyire illenek össze szexuális téren, vagy hogy anyagi biztonságban élnek-e. A sikeres házasság legbiztosabb jele inkább az, hogy a férj és a feleség milyen ügyesen rendez bármilyen felmerülő nézeteltérést.

Továbbá Jézus rámutatott, hogy amikor egy pár összeházasodik, nem ember, hanem Isten fogja őket közös igába (Máté 19:4–6). Ezért a jó házasság tiszteletet szerez Istennek. Másrészről, ha egy férj elmulaszt szeretetet és figyelmet mutatni a felesége iránt, előfordulhat, hogy Jehova Isten nem hallgatja meg az imáit (1Péter 3:7). Ha viszont a feleség nem tiszteli a férjét, valójában Jehova iránt mutat tiszteletlenséget, aki a férjet jelölte ki családfőnek (1Korintusz 11:3).

Függetlenül attól, hogy hogyan kommunikálsz, és milyen a családi háttered, ha szeretnéd alkalmazni a bibliai alapelveket, és hatékonyan rendezni a nézeteltéréseket, el kell kerülnöd a bántó beszéd különböző formáit. Tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket:

„Kerülöm, hogy visszavágjak?”

„Az orr szorítása vért hoz elő, a harag nyomása pedig veszekedést hoz elő” – olvasható egy bölcs példabeszédben (Példabeszédek 30:33). Mit jelent ez? Nézzünk egy példát. Ami kezdetben csupán véleménykülönbség a családi költségvetésről („kicsit figyelnünk kellene rá, hogy mennyit vásárolunk hitelre”), az könnyen a másik személye elleni támadássá fajulhat („annyira felelőtlen vagy!”). Ha a társad ’összeszorítja az orrodat’ azzal, hogy a személyedet támadja, kísértést érezhetsz arra, hogy azonnal visszavágj, vagyis ’veszekedj’ vele. A visszavágás azonban csak haraghoz vezet, és elmérgesíti a helyzetet.

A bibliaíró Jakab erre figyelmeztetett: „Íme! Mily kicsiny tűz mekkora erdőséget felgyújt! A nyelv bizony tűz” (Jakab 3:5, 6). Ha a házastársak nem fékezik meg a nyelvüket, a kisebb nézeteltérések könnyen lángra kaphatnak, és heves vitába csaphatnak át. Az olyan házasságok, amelyekben újra és újra tűzvészszerű veszekedések pusztítanak, nem biztosítanak olyan környezetet, melyben a szeretet virulni tud.

Ahelyett, hogy hevesen reagálnál, tudnád utánozni Jézust, aki „nem viszonozta a szidalmat”? (1Péter 2:23). Úgy tudod a leggyorsabban lehűteni a kedélyeket, ha elismered, hogy a társad nézőpontjában is lehet valami, és bocsánatot kérsz azért, amivel te járultál hozzá a vita kirobbanásához.

„Lekicsinyelem vagy lebecsülöm a házastársam érzéseit?”

Isten Szava ezt parancsolja: „mindnyájan egyféleképpen gondolkozzatok, legyetek együttérzők” (1Péter 3:8). Vizsgáljunk meg két okot, ami megakadályozhat abban, hogy alkalmazd ezt a tanácsot. Az egyik az, hogy talán nem látod át a házastársad gondolatait és érzéseit. Például ha ő jobban aggódik valami miatt, mint te, könnyen előfordulhat, hogy ezt mondod: „Csak túlreagálod az egészet!” Ezzel talán csak segíteni szeretnél neki, hogy tárgyilagosan lássa a helyzetet.  De egy ilyen megjegyzéstől nem túl sokan éreznék jobban magukat. Mind a feleségnek, mind a férjnek tudnia kell, hogy az, akit szeret, megérti őt, és együtt érez vele.

A túlzott büszkeség is hozzájárulhat ahhoz, hogy valaki lebecsüli a házastársa érzéseit. Egy büszke személy úgy próbálja meg kiemelni magát, hogy folyton lekicsinyel másokat. Mindezt talán oly módon teszi, hogy gúnynevekkel illeti, vagy sértően összehasonlítja őket másokkal. Vizsgáljuk meg a Jézus napjaiban élt farizeusok és írástudók példáját. Ha valaki hangot adott annak, hogy nem ért egyet ezekkel a büszke személyekkel, akkor gúnynevekkel és becsmérlő megjegyzésekkel illették, tették ezt még akkor is, ha egy farizeustársukról volt szó (János 7:45–52). Jézus más volt. Együtt érzett azokkal, akik megnyíltak előtte (Máté 20:29–34; Márk 5:25–34).

Gondolj arra, hogy hogyan reagálsz, amikor a házastársad elmondja a véleményét, vagy kifejezi az érzéseit. A szavaid, a hangszíned és az arckifejezésed együttérzést tükröznek? Vagy inkább hajlamos vagy figyelmen kívül hagyni a házastársad érzéseit?

„Gyakran előfordul, hogy önző indítékot tulajdonítok a társamnak?”

„Talán a semmiért féli Jób az Istent? Nem te emeltél-e sövényt köréje, a háza köré, és mindene köré, amije csak van mindenfelé?” (Jób 1:9, 10). Ezekkel a szavakkal Sátán kétségbe vonta a hűséges Jób indítékait.

Ha a házastársak nem figyelnek, könnyen ugyanebbe a hibába eshetnek. Például, ha a házastársad kedveskedik neked valamivel, azon kezdesz gondolkodni, hogy mit szeretne, vagy mit takargat előled? Ha a társad hibát követ el, annak a bizonyítékát látod ebben, hogy önző és nemtörődöm? Rögtön felhánytorgatod a korábbi hasonló baklövéseit, és ezt is felveszed a képzeletbeli listádra?

Pál apostol ezt írta a szeretetről: „Nem tartja számon a sérelmet” (1Korintusz 13:4, 5). A valódi szeretet nem vak, de nem is strigulázza a hibákat. Pál azt is mondta, hogy a szeretet „mindent elhisz” (1Korintusz 13:7). Ez viszont nem jelenti azt, hogy az ilyen szeretet hiszékeny, ellenben kész megbízni másokban. Nem kételkedő vagy gyanakvó. Az a szeretet, amelyre a Biblia buzdít, kész megbocsátani, és jó indítékot tulajdonít másoknak (Zsoltárok 86:5; Efézus 4:32). Ha a házastársak ilyen szeretetet mutatnak egymás iránt, boldog lesz a házasságuk.