Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Számít az, hogy miként imádjuk Istent?

Számít az, hogy miként imádjuk Istent?

Számít az, hogy miként imádjuk Istent?

„A VALLÁS az emberi természet szerves része” – jegyezte meg Alister Hardy professzor egy könyvben (The Spiritual Nature of Man). Úgy látszik, hogy egy nemrégiben készített felmérés alátámasztja ezt a következtetést. E szerint a világ népességének 86 százaléka vallja magáról azt, hogy tagja valamelyik vallásnak.

A felmérés azt is megállapítja, hogy a hívek 19 főbb vallási kategóriába sorolhatók, és azok, akik kereszténynek vallják magukat, elképesztően sok, mintegy 37 000 felekezethez tartoznak. Jogosan vetődhet fel benned a kérdés, hogy vajon egyformán elfogadhatók ezek az imádati formák Isten szemében. Számít az, hogy miként imádjuk őt?

Ebben a nagyon fontos kérdésben nem hagyatkozhatunk a személyes érzéseinkre vagy véleményünkre. Logikus, hogy azt kell megtudnunk, hogy Istennek mi az álláspontja. Hogy ezt kiderítsük, forduljunk Isten Szavához, a Bibliához. Miért? Mert maga Jézus Krisztus így fogalmazott Istenhez intézett imájában: „a te szavad igazság” (János 17:17). A hűséges Pál apostol pedig ezt írta: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a kiigazításra” (2Timóteusz 3:16).

A Biblia rámutat, hogy Isten nem minden imádatot fogad el. A történelemben vannak példák arra is, hogy Isten milyen imádati formákat fogadott el, és arra is, hogy milyeneket nem. Ha figyelmesen megvizsgáljuk ezeket a példákat, megtudhatjuk, hogy mit kell, és mit nem szabad tennünk ahhoz, hogy Istennek tetsző imádatot mutassunk be.

Egy ókori példa

Jehova Isten Mózes próféta által egy törvénygyűjteményt adott az izraelitáknak. Ebből megtanulhatták, hogy miként imádják Istent elfogadható módon. Ha az emberek azt tették, amit a Törvény – közismert nevén a mózesi törvény – megkívánt, akkor Isten elfogadta őket népeként, és áldásban részesítette őket (2Mózes 19:5, 6). Mindezek ellenére Izrael nemzete nem ragaszkodott az Istennek tetsző imádati formához. Időről időre hátat fordítottak Jehovának, és a körülöttük élő népek vallásos szokásait követték.

Az i. e. VII. században, Ezékiel és Jeremiás próféta napjaiban sok izraelita figyelmen kívül hagyta a Törvényt, melyet Isten adott, és szoros kapcsolatot ápolt a szomszédos nemzetekkel. Azzal, hogy követték a szokásaikat, és részt vettek az ünnepeiken, az izraeliták több imádati formát kevertek össze. Sok izraelita ezt mondta: „Legyünk olyanok, mint a nemzetek, mint az országok családjai: szolgáljunk fát és követ!” (Ezékiel 20:32; Jeremiás 2:28). Azt állították, hogy Jehova Istent imádják, ugyanakkor „mocskos bálványaiknak” is hódoltak, még fiaikat is feláldozták nekik (Ezékiel 23:37–39; Jeremiás 19:3–5).

A régészek az ilyen imádatot vallási szinkretizmusnak nevezik, ami arra utal, hogy valaki egyszerre több istent is imád. Nagyon sokan úgy érzik, hogy napjaink társadalmában, melyben sokféle nézet létezik, mindent el kell fogadnunk, és ez igaz a vallással kapcsolatban is. Ezért úgy gondolják, hogy semmi rossz sincs abban, ha úgy imádják Istent, ahogy nekik tetszik. Vajon jól gondolják? Valóban csak arról van szó, hogy valaki mennyire toleráns vagy liberális? Vizsgáljuk meg, hogy a hűtlen izraeliták hogyan gyakorolták a szinkretizmust, és lássuk, hova vezetett mindez.

Az izraeliták több imádati formát kevertek össze

A hűtlen izraeliták imádatának központjai a „magaslatok” voltak, vagyis olyan helyi szentélyek, ahol oltárok, füstölőszertartók, szent kőoszlopok és fából készült szent rudak álltak, melyek nyilvánvalóan Asérát a termékenység kánaáni istennőjét ábrázolták. Sok ilyen központ volt Júdában. A 2Királyok 23:5, 8 a magaslatokról beszél „Júda városaiban és Jeruzsálem környékén . . . Gébától [az északi határtól] egészen Beér-Sebáig [a déli határig]”.

Ezeken a magaslatokon az izraeliták „áldozati füstöt füstölögtettek Baálnak, a napnak és a holdnak, az állatöv csillagképeinek és az egek egész seregének”. Házakat adtak ’a férfi-templomiprostituáltaknak Jehova házában’, és a saját gyermekeiket átvitték „a tűzön Moloknak” (2Királyok 23:4–10).

A régészek több száz terrakottaszobrocskát találtak Jeruzsálemben és Júdában, főleg lakóházak romjai között. A legtöbb szobrocska egy meztelen női alakot ábrázolt eltúlzott méretű mellekkel. A tudósok szerint ezek a tárgyak Astóret és Aséra termékenységi istennők ábrázolásai. Azt feltételezik róluk, hogy „a fogantatást és a gyermekszülést elősegítő szerencsetárgyak” voltak.

Hogyan tekintették az izraeliták ezeket a „magaslatokat”? Ephraim Stern, a Héber Egyetem professzora megjegyezte, hogy sok ilyen magaslatot valószínűleg „Jahvénak [Jehovának] szenteltek”. Az ásatásoknál talált egyes feliratok úgy tűnik, alátámasztják ezt. Például az egyik így szól: „Megáldalak téged a szamáriai Jahve és az ő asérája nevében”. Egy másik ezt mondja: „Megáldalak téged a témáni Jahve és az ő asérája nevében”.

Ezek a példák jól mutatják, hogy az izraeliták megalkudtak, mivel Jehova Isten tiszta imádatát gyalázatos, pogány szokásokkal keverték össze. Ez erkölcsi romlást és szellemi sötétséget okozott. Hogyan tekintette Isten ezt a fajta imádatot?

Isten nem hagyta szó nélkül

Az izraeliták lealacsonyodott imádata miatt Isten Ezékiel prófétán keresztül kifejezte haragját, és bejelentette ítéletét: „Minden lakóhelyeteken romba dőlnek a városok, és a magaslatok is elhagyottá lesznek, hogy romokban heverjenek, és oltáraitok pusztán álljanak és széttörjenek, és mocskos bálványaitok eltűnjenek, füstölőszertartóitok kivágassanak, és munkáitok eltöröltessenek” (Ezékiel 6:6). Semmi kétség, Jehova teljesen elfogadhatatlannak tartotta és elvetette az ilyen imádatot.

Jehova Isten előre elmondta, hogy hogyan fog végbemenni a pusztítás: „elküldök Nabukodonozorért, Babilon királyáért, a szolgámért, és elhozom őket e föld ellen, a lakói ellen és mindeme nemzetek ellen körös-körül. Pusztulásra adom . . . őket . . . Pusztasággá . . . lesz ez az egész föld” (Jeremiás 25:9–11). Ezeknek a szavaknak a beteljesedéseként i. e. 607-ben a babilóniaiak felvonultak Jeruzsálem ellen, és teljesen elpusztították a várost a templomával együtt.

Jeruzsálem pusztulásáról a korábban idézett Stern professzor megjegyezte, hogy a régészeti emlékek „egyértelműen igazolják a bibliai forrásokat (2Királyok 25:8; 2Krónikák 36:18–19), melyek a házak és a falak lerombolásáról, felégetéséről és leomlásáról írnak”. Azt is hozzátette, hogy a „Jeruzsálem történetének ebből az időszakából származó régészeti bizonyítékok . . . a legdrámaibbak közé tartoznak valamennyi bibliai helyszínen talált bizonyíték közül”.

Mit tanulhatunk ebből?

A legfontosabb tanulság számunkra az, hogy Isten nem fogadja el az olyan imádatot, melyben megpróbálják összekeverni a Biblián alapuló tanításokat más vallások dogmáival, hagyományaival vagy szertartásaival. Pál apostol is megszívlelte ezt a tanulságot. Zsidó farizeusnak nevelték, és a szekta törvényeire oktatták és képezték. Mit tett, amikor végül felismerte és elfogadta, hogy Jézus a megígért Messiás? „Amik nekem nyereségek voltak, azokat veszteségnek tekintettem a Krisztus miatt” – mondta. Elhagyta korábbi életmódját, és Krisztus odaadó követője lett (Filippi 3:5–7).

Mint utazó misszionárius, Pál jól ismerte a vallásos szokásokat, és a különféle emberek filozofikus ellenvetéseit. Ezért a korintuszi keresztényeknek ezt írta: „mi részessége van a világosságnak a sötétséggel? Továbbá miféle összhang van Krisztus és Beliál között? Vagy mi része van a hithűnek a nem hívővel? És mi egyezsége van Isten templomának a bálványokkal? . . . »,Így tehát jöjjetek ki közülük, és különítsétek el magatokat – ezt mondja Jehova –, és ne érintsétek többé a tisztátalant’«; »,és én befogadlak titeket’«” (2Korintusz 6:14–17).

Látva azt, hogy Istennek számít, hogy miként imádjuk őt, talán felvetődik bennünk néhány kérdés: „Milyen imádatot fogad el Isten? Hogyan közeledhetek Istenhez? Személy szerint nekem mit kell tennem, hogy elfogadható módon imádjam őt?”

Jehova Tanúi boldogan segítenek neked választ kapni minderre, és más bibliai kérdésekre is. Szívből buzdítunk, hogy lépj kapcsolatba a Tanúkkal a helyi Királyság-teremben, vagy írj e folyóirat kiadóinak, és kérj ingyenes bibliatanulmányozást egy számodra megfelelő helyen és időpontban.

[Kép a 10. oldalon]

Egy ókori szentély, ahol bálványokat imádtak (Tel Arad, Izrael)

[Forrásjelzés]

Garo Nalbandian

[Kép a 10. oldalon]

Ókori, júdai lakásokból származó Astóret szobrocskák

[Forrásjelzés]

Photograph © Israel Museum, Jerusalem; courtesy of Israel Antiquities Authority