Összhangban vannak a terveid Isten szándékával?

AZ AMERIKAI fenyőszajkó egy szürkésfehér énekesmadár, mely Észak-Amerika nyugati erdői felett repdes. Évente akár 33 000 magot is összegyűjt, majd elrejti őket a földbe mintegy 2500 helyen. Így készül fel a fagyos téli hónapokra. Ez a madár valóban „ösztönösen bölcs”, mivel élelmet gyűjt a jövőre (Példabeszédek 30:24).

Az embernek egy jóval figyelemre méltóbb tulajdonsága van. Jehova valamennyi földi teremtménye közül egyedül az embernek van meg az a páratlan képessége, hogy tanuljon a múltbeli tapasztalatokból, és engedje, hogy ezek a tanulságok befolyásolják a jövővel kapcsolatos terveit. „Sok terv van az ember szívében” – jegyezte meg a bölcs Salamon király (Példabeszédek 19:21).

Mégis az embereknek általában nincs más választásuk, mint az, hogy a terveiket feltételezésekre alapozzák. Például amikor megtervezed a holnapi tevékenységeidet, feltételezed, hogy a nap fel fog kelni, te pedig még életben leszel. Az első feltételezés jól megalapozott, a második kevésbé biztos. A Biblia egyik írója, Jakab a valóságnak megfelelően ezt jelentette ki: „nem tudjátok, mi lesz holnap az életetekkel” (Jakab 4:13, 14).

Jehova Istennek nincsenek ilyen korlátai. Ő tudja „kezdettől fogva . . . a véget”. Kijelentett szándéka kétségtelenül megvalósul. Ezt így szögezi le: „Elhatározásom megáll, és megteszem mindazt, ami kedvemre van” (Ézsaiás 46:10). De mi történik, ha az emberek tervei ütköznek Isten szándékával?

Emberi tervek Isten szándéka nélkül

Mintegy 4000 évvel ezelőtt Bábel tornyának az építői eltervezték: nem engedik, hogy az emberiség szétszéledjen. Ezt mondták: „Gyertek! Építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek a teteje az egeket éri, és szerezzünk magunknak hírnevet, nehogy szétszóródjunk az egész föld színén” (1Mózes 11:4).

Istennek a földre vonatkozó szándéka viszont egészen más volt. Ezt parancsolta Noénak és fiainak: „Legyetek termékenyek, sokasodjatok,  és töltsétek be a földet” (1Mózes 9:1). Mit tett Isten, amikor látta, hogy mi a bábeli lázadók célja? Összezavarta a nyelvüket, hogy ne értsék egymás mondanivalóját. Mi lett ennek az eredménye? „Jehova . . . szétszórta őket onnan az egész föld színére” (1Mózes 11:5–8). Bábel építői kénytelenek voltak megtanulni egy fontos leckét: Amikor az emberi tervek eltérnek Isten szándékától, „Jehova szándéka az, ami megáll” (Példabeszédek 19:21). Engeded, hogy ezek a múltbeli tanulságok hatással legyenek az életedre?

Egy gazdag ember ostobasága

Lehet, hogy nem azt tervezed, hogy tornyot építesz, de ma sokaknak az a tervük, hogy hatalmas összeget gyűjtenek a bankszámlájukra, és anyagi javakat halmoznak fel a kényelmes nyugdíjas évekre. Az csak természetes, hogy az ember szeretné élvezni a munkája gyümölcsét. „Minden ember egyen, igyon, és élvezze a fáradságos munkájából fakadó jót. Isten ajándéka ez” – írta Salamon (Prédikátor 3:13).

Számadással tartozunk Jehovának azt illetően, hogy miként használjuk ezt az ajándékot. Csaknem 2000 évvel ezelőtt Jézus egy szemléltetéssel hangsúlyozta ezt a gondolatot a tanítványainak: „Egy gazdag embernek jól termett a földje. Ezért okoskodni kezdett magában, ezt mondva: »Mit tegyek most, hogy nincs hová begyűjtenem a termésemet?« Így szólt tehát: »Ezt teszem: lebontom a tárházaimat, nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm be minden gabonámat és minden vagyonomat, és azt mondom majd lelkemnek: ,Lelkem, nagy vagyonod van sok évre félretéve; pihenjél, egyél, igyál, vigadozzál!’«” (Lukács 12:16–19). A gazdag ember célja ésszerűnek hangzik, ugye? A korábban említett amerikai fenyőszajkóhoz hasonlóan a jelek szerint a szemléltetésben szereplő férfi is a jövőbeni szükségleteire gyűjtött.

Ámde a férfi gondolkodása hibás volt. Jézus így folytatta a szemléltetést: „Az Isten azonban ezt mondta neki: »Esztelen, még az éjjel elkérik tőled a lelkedet. Kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?«” (Lukács 12:20). Vajon Jézus kijelentése ellentmondott Salamonénak, miszerint a munka és az abból fakadó jó dolgok Isten ajándékai? Nem. Mi volt hát a szemléltetésének a lényege? Ezt mondta: „Így jár az, aki önmagának kincset gyűjt, de Isten szemében nem gazdag” (Lukács 12:21).

Jézus azt tanította, hogy Jehova szeretné, ha számításba vennénk Őt, amikor terveket szövünk. A gazdag ember Isten szemében is gazdag lehetett volna, ha törekedett volna arra, hogy megerősítse az Istenhez való ragaszkodását,  és arra, hogy növekedjen a bölcsességben és a szeretetben. A férfi szavai feltárják, hogy egyáltalán nem érdekelték ezek a dolgok, sem az, hogy a termése egy részét meghagyja a tallózó szegényeknek, és az sem, hogy ajándékfelajánlásokat mutasson be Jehovának. Az ilyen szellemi célok és önzetlen tettek nem voltak jellemzőek a gazdag ember életére. A tervei csak a saját vágyai és kényelme körül forogtak.

Megfigyelted, hogy ma sokak életében ugyanazok a dolgok állnak az első helyen, mint a Jézus által bemutatott gazdag embernek? Akár jómódúak vagyunk, akár szegények, nagyon könnyen beleeshetünk az anyagiasság csapdájába, ha engedjük, hogy a mindennapok szükségletei és vágyai eltereljék a figyelmünket a szellemi szükségletekről. Mit tehetsz, hogy elkerüld ezt a csapdát?

„Normális” élet tervezése

A Jézus szemléltetésében szereplő gazdag emberrel ellentétben, lehet, hogy te anyagi nehézségekkel küzdesz. Ha házasságban élsz, bizonyára megtervezed, hogyan gondoskodj a családod szükségleteiről, és ha mód van rá, a gyermekeid jó alapoktatásáról. Ha egyedülálló vagy, valószínűleg szerepel a terveid között, hogy munkát találj, illetve, hogy megtartsd az állásodat, és így ne legyél mások terhére. Ezek olyan célok, melyekért érdemes fáradozni (2Tesszalonika 3:10–12; 1Timóteusz 5:8).

Ennek ellenére a normális élet részének tekintett munka, evés, ivás előidézheti, hogy egy személy olyan életet éljen, amely nincs összhangban Isten akaratával. Hogyan történhet ez meg? Jézus ezt mondta: „amilyenek a Noé napjai voltak, olyan lesz az Emberfiának jelenléte is. Mert amilyenek azokban a napokban voltak az emberek az özönvíz előtt: ettek és ittak, a férfiak nősültek, a nőket férjhez adták, addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és semmit nem vettek észre, mígnem eljött az özönvíz, és elsöpörte mindnyájukat, olyan lesz az Emberfiának jelenléte is” (Máté 24:37–39).

Az Özönvíz előtt az emberek többsége normálisnak tartott életet élt. Azonban az volt a gond, hogy „semmit nem vettek észre” Isten szándékát illetően, amely az volt, hogy eltörli azt a gonosz világot egy egész földre kiterjedő vízözön által. Minden bizonnyal úgy gondolták, hogy az, ahogyan Noé él, nem normális. De amikor eljött az Özönvíz, bebizonyosodott, hogy Noé és a családja élt bölcsen.

Ma minden rendelkezésre álló bizonyíték azt mutatja, hogy a vég idején élünk (Máté 24:3–12; 2Timóteusz 3:1–5). Isten Királysága hamarosan „szétzúzza és megsemmisíti” a jelenlegi világrendszert (Dániel 2:44). E Királyság uralma alatt a földön paradicsomi állapotok lesznek, s megszűnik a betegség és a halál (Ézsaiás 33:24; Jelenések 21:3–5). A földi teremtmények mind összhangban fognak élni, és senki sem fog éhezni (Zsoltárok 72:16; Ézsaiás 11:6–9).

Jehovának azonban az a szándéka, hogy a Királysága jó hírét ’prédikálják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek’, még azelőtt, hogy bármit is tenne (Máté 24:14). Összhangban ezzel az isteni szándékkal, közel hétmillió Jehova Tanúja hirdeti a jó hírt 236 országban, több mint 400 nyelven.

Az, ahogyan Jehova Tanúi élnek, a világ szemében bizonyos szempontból furcsának tűnhet, sőt nevetségesnek (2Péter 3:3, 4). Azokhoz hasonlóan, akik az Özönvíz előtt éltek, manapság a legtöbb ember belemerül az élet mindennapjaiba. Talán kiegyensúlyozatlannak gondolnak mindenkit, aki elutasítja, hogy olyan életmódot folytasson, amelyet a társadalom normálisnak tart. Ám az Isten szolgálata köré épülő életet igazán kiegyensúlyozottnak tartják azok, akik hisznek Isten ígéreteiben.

Tehát akár gazdag vagy, akár szegény, akár átlagos életszínvonalon élsz, bölcsen teszed, ha időről időre megvizsgálod a közeljövőre vonatkozó terveidet. Mialatt ezt teszed, kérdezd meg magadtól: „Összhangban vannak a terveim Isten szándékával?”

[Kép a 11. oldalon]

Amikor az emberi tervek eltérnek Isten szándékától, Jehova szándéka az, ami megáll

[Kép a 12. oldalon]

A Jézus szemléltetésében szereplő gazdag ember nem vette figyelembe Isten szándékát, amikor terveket szőtt