Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

„Én, Jehova, a ti Istenetek szent vagyok”

„Én, Jehova, a ti Istenetek szent vagyok”

Közeledj Istenhez!

„Én, Jehova, a ti Istenetek szent vagyok”

Mózes 3. könyve 19. fejezet

„SZENT, szent, szent Jehova Isten” (Jelenések 4:8). A Biblia ezekkel a szavakkal tárja fel Jehova szentségét. Ő szent, vagyis felülmúlhatatlanul makulátlan és tiszta. Tőle teljesen idegen a bűn, semmiféle bűn nem szennyezheti be. Vajon ez azt jelenti, hogy a tökéletlen emberek egyáltalán nem tudnak közeledni a felülmúlhatatlanul szent Istenhez? Nem, nem azt jelenti. Vizsgáljunk meg néhány reményteljes kijelentést a Mózes 3. könyvének 19. fejezetéből.

Jehova ezt mondta Mózesnek: „Szólj Izrael fiainak egész közösségéhez”. Az ezt követő szavak a nemzet minden tagjára vonatkoztak. Milyen üzenetet kellett Mózesnek átadnia? Isten így folytatta: „mondd meg nekik: »Legyetek szentek, mert én, Jehova, a ti Istenetek szent vagyok«” (2. vers). Minden izraelitának szentnek kellett lennie. A „legyetek” szó megmutatja, hogy ez nem kérés volt, hanem parancs. Vajon Isten lehetetlent várt el?

Figyeld meg, hogy Jehova nem azért beszélt a saját szentségéről, hogy mércét állítson fel, amelynek meg kell felelni, hanem azért, hogy rámutasson a parancs mögött rejlő okra. Más szavakkal, Jehova nem azt mondta tökéletlen imádóinak, hogy olyan mértékben legyenek szentek, mint ő. Ez lehetetlen lett volna. Jehova, „a Legszentebb” mindenkit felülmúl a szentségben (Példabeszédek 30:3). De mivel Jehova szent, elvárja az imádóitól, hogy ők is szentek legyenek, legalábbis annyira, amennyire tőlük telik. Hogyan lehettek az izraeliták szentek?

Miután Jehova azt a parancsot adta nekik, hogy legyenek szentek, Mózesen keresztül követelményeket közölt, melyek az élet minden területét érintették. Minden izraelitától elvárta, hogy engedelmeskedjen például a következő, viselkedésre vonatkozó irányelveknek: kellőképpen kellett tisztelniük a szüleiket és az időseket (3. és 32. vers); figyelmesnek kellett lenniük a süketekkel, a vakokkal és a nehéz sorúakkal (9., 10. és 14. vers); becsületesnek kellett lenniük, és részrehajlás nélkül kellett bánniuk másokkal (11–13., 15., 35. és 36. vers); úgy kellett szeretniük felebarátaikat, mint önmagukat (18. vers). Ha az izraeliták ragaszkodtak az ilyen irányelvekhez, akkor ’szentek lettek az Istenüknek’ (4Mózes 15:40).

A szentségre vonatkozó parancs segítségével bepillanthatunk abba, hogyan gondolkodik és cselekszik Jehova Isten. Először is láthatjuk, hogy csak akkor kerülhetünk közel hozzá, ha minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy összhangban éljünk a szent viselkedésre vonatkozó irányelvekkel (1Péter 1:15, 16). Ha ragaszkodunk ezekhez az irányelvekhez, a lehető legjobb életben lesz részünk (Ézsaiás 48:17).

A szentségre vonatkozó parancs azt is visszatükrözi, hogy Jehova bízik az imádóiban. Sohasem vár el tőlünk többet annál, mint amennyit meg tudunk tenni (Zsoltárok 103:13, 14). Tudja, hogy mi, emberek – akiket a saját képmására alkotott – képesek vagyunk arra, hogy szentek legyünk, legalábbis bizonyos mértékben (1Mózes 1:26). Ezek után biztosan szeretnél még többet megtudni arról, hogyan kerülhetsz közelebb a szent Istenhez, Jehovához.

[Kép a 9. oldalon]

Képesek vagyunk arra, hogy szentek legyünk