Ha egy ’megtört, összetört szív’ bocsánatért esedezik
Közeledj Istenhez!
Ha egy ’megtört, összetört szív’ bocsánatért esedezik
MINDANNYIAN sokszor vétkezünk. Bár lehet, hogy nagyon sajnáljuk, amit elkövettünk, talán így tűnődünk: „Vajon meghallgatja Isten az őszinte bűnbánó imáimat? Meg fog bocsátani nekem?” A Biblia a következő vigasztaló igazságot tanítja: Igaz, hogy Jehova soha nem nézi el a bűnt, de kész megbocsátani a megbánást tanúsító bűnösnek. Ezt jól bizonyítja Dávidnak, az ókori Izrael királyának esete, melyről a Sámuel második könyvének 12. fejezete számol be.
Nézzük csak, mi is történt. Dávidot súlyos bűnök terhelik. Házasságtörést követett el Betsabéval, és amikor nem sikerül elpalástolnia a bűnét, úgy intézi, hogy megöljék Betsabé férjét. Ezután Dávid hallgat a bűneiről, és hónapokig úgy tesz, mintha ártatlan lenne. Jehova azonban figyel. Látja Dávid bűneit. Viszont arra is lát esélyt, hogy Dávid megbánást fog tanúsítani (Példabeszédek 17:3). Mit tesz ekkor Jehova?
Jehova elküldi Nátán prófétát Dávidhoz (1. vers). Nátán a szent szellem vezetését követi. Tapintatosan közelíti meg a királyt, mivel tudja, hogy gondosan meg kell válogatnia a szavait. Hogyan fog rávilágítani arra, hogy Dávid becsapja önmagát, és hogyan fogja megértetni vele, milyen súlyos bűnöket követett el?
Nátán el akarja kerülni, hogy Dávid önigazolásba kezdjen, ezért elmond egy történetet, mely biztosan megindítja majd a korábbi pásztor szívét. A történet két emberről szól, egy gazdagról és egy szegényről. A gazdagnak „sok juha és marhája volt”, a szegénynek azonban „csak egy nőstény báránykája”. A gazdag emberhez látogató érkezett, és szerette volna étellel kínálni. Ahelyett, hogy a saját juhaiból készített volna el egyet, inkább elvette a szegény ember egyetlen bárányát. Dávid nyilván azt hiszi, hogy igaz ez a történet, ezért felháborodva kifakad: „halált érdemel, aki ilyet tesz!” Miért? Mert „nem volt könyörületes”, indokolja Dávid (2–6. vers). *
Nátán példázata eléri a célját. Dávid tulajdonképpen saját maga felett mond ítéletet. Nátán ekkor nyíltan megmondja neki: „Te vagy az az ember!” (7. vers). Abból, amit Nátán ezután Isten nevében mond, egyértelműen kiderül, hogy Dávid megbántotta Jehovát. Azzal, hogy megszegte Isten törvényeit, tiszteletlenséget mutatott a Törvényadó iránt. „Megvetettél engem” – mondja Isten (10. vers). Ezek az erőteljes szavak szíven ütik Dávidot. „Vétkeztem Jehova ellen” – ismeri be. Nátán megnyugtatja, hogy Jehova megbocsát neki, azonban Dávidnak együtt kell élnie a tettei következményeivel (13., 14. vers).
Miután kitudódott a bűne, Dávid lejegyezte a ma 51. zsoltárként ismert költeményt. Kiöntötte a szívét benne, kifejezve, milyen mélyen megbánta a bűneit. Dávid a bűneivel megvetette Jehovát. Ám amikor a bűnbánó király tapasztalta, hogy milyen jó érzés Isten megbocsátásában részesülni, ezt mondta Jehovának: „a megtört, összetört szívet, ó, Isten, nem veted te meg” (Zsoltárok 51:17). Milyen megnyugtató szavak ezek a bűnbánó vétkeseknek, akik Jehova irgalmáért esedeznek!
[Lábjegyzet]
^ 4. bek. A vendégszeretet jele volt, ha egy látogatónak bárányt készítettek. De ha valaki bárányt lopott, az bűncselekménynek számított. Büntetésként négyszeresen meg kellett téríteni azt (2Mózes 22:1). Dávid úgy vélte, hogy a gazdag ember könyörtelenül cselekedett, amikor elvette a bárányt. Ugyanis ezzel megfosztotta a szegény embert egy olyan állattól, mely tejet és gyapjút adhatott volna a családjának, sőt akár tovább is szaporodhatott volna.