Elvárja-e Isten, hogy meggyónjuk a bűneinket?

Sok egyházban a gyónás, vagyis az egyéni bűnök négyszemközt történő megvallása egy papnak még mindig a vallásos szertartások és az imádat fontos része. Ám felvetődhet a kérdés, hogy a mai engedékeny társadalomban van-e létjogosultsága, illetve hogy szükség van-e rá egyáltalán.

A VÉLEMÉNYEK eléggé megoszlanak ebben a kérdésben. Egy kanadai újságban például egy személy elismerte, hogy bár szerinte nem könnyű valaki másnak beszélni a hibáinkról, mégis „nagy megkönnyebbülést jelent, hogy beismerhetjük azokat valakinek, aki imádkozik velünk, és megmondja, hogyan hozhatjuk helyre a történteket” (National Post). Ellenben egy gyónással foglalkozó könyv idéz egy férfit, aki ezt mondta: „A gyónás az egyház egyik legnyomasztóbb szertartása. Teljesen felkavar érzelmileg” (Bless Me, Father, for I Have Sinned). De vajon mi a Biblia nézőpontja?

Mit mond a Biblia?

Isten Izraelnek adott Törvényében konkrét utasításokat találunk arra, hogy mit kellett tennie annak, aki bűnt követett el. Például ha valaki vétkezett az egyik embertársa ellen, vagy megszegte Isten egyik törvényét, akkor meg kellett vallania a vétkét egy kinevezett papnak, aki Lévi törzséből származott. A pap engesztelést végzett érte: áldozatott ajánlott fel Istennek, hogy megbocsáttasson a bűne (3Mózes 5:1–6).

Évszázadokkal később Nátán próféta megfeddte Dávid királyt a bűneiért. Mit tett erre Dávid? Azonnal beismerte, hogy ’vétkezett Jehova ellen’ (2Sámuel 12:13). Ezenfelül imában könyörgött Istenhez, hogy legyen kegyes hozzá. Mi lett ennek az eredménye? Dávid később ezt írta: „Bűnömet végül megvallottam neked, és nem takargattam vétkemet. Ezt mondtam: »Megvallom törvényszegéseimet Jehovának.« Te pedig megbocsátottad bűneim gonoszságát” (Zsoltárok 32:5; 51:1–4).

Az i. sz. első századi keresztény gyülekezet tagjainak szintén meg kellett vallaniuk a bűneiket Istennek. Jakab, aki Jézus féltestvére volt, és azok közé a férfiak közé tartozott, akik vállalták a vezetést a jeruzsálemi gyülekezetben, erre buzdította hittársait: „Valljátok meg . . . egymásnak nyíltan bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” (Jakab 5:16). A kérdés tehát az, hogy milyen bűnöket kell megvallaniuk a keresztényeknek, és kinek kell feltárniuk azokat?

Milyen bűnöket kell megvallani?

Mivel nem vagyunk tökéletesek, sajnos nap mint nap előfordul, hogy meggondolatlanul cselekszünk vagy beszélünk, vétkezve ezzel egymás ellen (Róma 3:23). De vajon minden egyes vétségünket be kell ismernünk egy erre kinevezett személynek?

Bár Isten egyetlen vétket sem néz jó szemmel, irgalmasan figyelembe veszi, hogy az öröklött tökéletlenség miatt gyarlók vagyunk. A zsoltáríró kijelentette: „Ha a vétkeket néznéd, ó, Jah, ó, Jehova, kicsoda állhatna meg? Mert  nálad van az igazi megbocsátás, hogy féljenek téged” (Zsoltárok 130:3, 4). Mit kell tehát tennünk, ha hibát követünk el, és ezzel vétkezünk mások ellen, még ha talán nem is szándékosan? Gondolj arra, hogy amikor Jézus megtanította követőinek a miatyánkot, a következő kérést is belefoglalta: „bocsásd meg nekünk bűneinket, mert mi is megbocsátunk mindenkinek, aki ellenünk vétkezik” (Lukács 11:4). Igen, Isten megbocsát, ha imában hozzá fordulunk, és Jézus nevében kérjük ezt tőle (János 14:13, 14).

Figyeld meg, hogy Jézus szavai szerint a megbocsátásnak az a feltétele, hogy mi is megbocsássunk azoknak, akik ’ellenünk vétkeznek’. Pál apostol erre emlékeztette a hittársait: „Legyetek . . . egymás iránt kedvessé, gyöngéden könyörületessé, készséggel megbocsátva egymásnak, mint ahogy az Isten is készséggel megbocsátott nektek Krisztus által” (Efézus 4:32). Ha megbocsátunk másoknak, bízhatunk benne, hogy Isten is meg fog bocsátani nekünk.

De mi a helyzet súlyos bűnök elkövetése esetén, mint amilyen a lopás, a szándékos hazudozás, a szexuális erkölcstelenség vagy a részegség? Aki ilyesmit tesz, az megszegi Isten törvényét, és ezzel Isten ellen vétkezik. Mit kell tenni ilyenkor?

Kinek kell megvallani a bűnöket?

Isten nem hatalmaz fel embereket arra, hogy megbocsássák az őellene elkövetett bűnöket. Ezeket egyedül ő bocsáthatja meg. A Biblia világosan kijelenti: ’Ha megvalljuk bűneinket, Isten hű és igazságos, hogy megbocsássa nekünk azokat, és megtisztítson minket minden igazságtalanságtól’ (1János 1:9). De akkor kinek kell feltárnunk ezeket a bűnöket?

Mivel egyedül Isten bocsáthat meg, neki kell megvallanunk a bűneinket. Dávid is ezt tette, ahogy azt már láthattuk. De mi szükséges ahhoz, hogy Isten megbocsásson nekünk? A Biblia ezt mondja: „Tanúsítsatok tehát megbánást, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a bűneitek, hogy felüdülés időszakai jöjjenek Jehova személyétől” (Cselekedetek 3:19). Vagyis a megbocsátás nem egyszerűen attól függ, hogy elismerjük és megvalljuk-e a bűneinket, hanem attól is, hogy hajlandóak vagyunk-e felhagyni a helytelenség gyakorlásával. Ez persze nem mindig könnyű. Csakhogy nem maradunk segítség nélkül.

Emlékezz vissza Jakab tanítvány szavaira, melyeket korábban már idéztünk: „Valljátok meg . . . egymásnak nyíltan bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” Jakab még ezt is hozzáfűzte: „Nagy ereje van az igazságos ember könyörgésének, amikor kifejti hatását” (Jakab 5:16). Ilyen ’igazságos emberek’ lehetnek a ’gyülekezet vénei’, akiket Jakab a 14. versben említ. A keresztény gyülekezet kinevezett ’véneinek’, vagyis szellemi pásztorainak egyebek közt az a feladatuk, hogy segítsenek azoknak, akik szeretnék elnyerni Isten megbocsátását. Ez nem azt jelenti, hogy feloldozást adhatnak a bűnök alól, hiszen egy ember sem kapott felhatalmazást, hogy megbocsássa az Isten ellen elkövetett bűnöket. * Azonban ezek a férfiak szellemileg képesítettek arra, hogy megfeddjenek és helyreigazítsanak egy olyan személyt, aki súlyos bűnt követett el, hogy segítsenek neki  felismerni tettének komolyságát és a megbánás szükségességét (Galácia 6:1).

Miért van szükség a bűnök megvallására?

Aki bűnt követ el – függetlenül attól, hogy súlyos-e a bűne, vagy sem –, az kárt tesz az embertársával és az Istennel ápolt kapcsolatában. Ezért talán nyugtalan, és kínosan érzi magát. Ez annak a jele, hogy működik az Istentől kapott lelkiismerete (Róma 2:14, 15). De mit tehet?

Hogy választ kapjunk erre, forduljunk ismét Jakab leveléhez. Ezeket a vigasztaló szavakat olvashatjuk benne: „Beteg valaki köztetek [szellemileg]? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak fölötte, megkenve őt olajjal Jehova nevében. És a hitből való ima meggyógyítja a gyengélkedőt, és Jehova felemeli őt. Ha bűnöket követett is el, megbocsáttatik neki” (Jakab 5:14, 15).

A vének itt ismét arra kapnak felszólítást, hogy törődjenek a nyáj szükségleteivel. Hogyan tehetik ezt meg? Ha valaki elmondja nekik, hogy vétkezett, nem elég csupán meghallgatniuk őt. Mivel arról van szó, hogy ez a személy szellemi értelemben gyengélkedik, ahhoz, hogy meggyógyuljon, tenni is kell valamit. Jakab két dolgot említ, melyet megtehetnek.

Egyrészt azt mondja, hogy ’kenjék meg őt olajjal’, mely Isten Szavának gyógyító erejére utal. Pál apostol azt írta, hogy „Isten szava élő, és erőt fejt ki . . . , és képes tisztán látni a szív gondolatait és szándékait”, vagyis eléri az ember szívét, és hatással van az elméjére (Héberek 4:12). Ha a vének hozzáértően használják a Bibliát, segíteni tudnak a szellemileg gyengélkedőnek, hogy felismerje a bajok gyökerét, és megtegye a megfelelő lépéseket ahhoz, hogy helyre tudja hozni a kapcsolatát Istennel.

Másrészt Jakab megemlíti ’a hitből való imát’. Igaz, hogy a vének imái nem változtatnak azon, hogy Isten mit tart igazságosnak és mit nem, mégis fontosak Isten szemében, aki készségesen megbocsátja a bűnöket Krisztus váltságáldozata alapján (1János 2:2). Igen, Isten mindenkinek kész megbocsátani, aki őszintén megbánja a bűnét, és ’megbánáshoz illő cselekedeteket visz véghez’ (Cselekedetek 26:20).

Elsősorban azért kell megvallanunk a bűneinket – akár egy embertársunk ellen, akár Isten ellen vétettünk –, hogy ismét helyeselt állapotban lehessünk Isten előtt. Jézus Krisztus rámutatott, hogy ha vétettünk egy embertársunk ellen, helyre kell hoznunk a történteket, és ki kell békülnünk vele. Csak így imádhatjuk Istent tiszta lelkiismerettel (Máté 5:23, 24). A Példabeszédek 28:13 ezt mondja: „Aki elfedezi törvényszegéseit, nem lesz sikeres, aki viszont megvallja és elhagyja azokat, irgalomra lel.” Ha megalázzuk magunkat Jehova Isten előtt, és a megbocsátását kérjük, elnyerhetjük a kegyét, és a megfelelő időben felmagasztal bennünket (1Péter 5:6).

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 23. oldalon]

Isten megbocsát, ha imában hozzá fordulunk, és Jézus nevében kérjük ezt tőle

[Kép a 24. oldalon]

Elsősorban azért kell megvallanunk a bűneinket, hogy ismét helyeselt állapotban lehessünk Isten előtt