A legtöbben akkor örülünk egy ajándéknak, ha az ajándékozó szeretetből adja, nem pedig azért, mert kötelező. Az ajándékozás mögötti szándék tehát nekünk is számít, és ami még fontosabb, Istennek is. Figyeljük meg Pál apostol ihletett kijelentését, mely a 2Korintusz 9:7-ben van feljegyezve.

Miért írta Pál ezeket a szavakat? Arra szerette volna ösztönözni a korintuszi keresztényeket, hogy támogassák a Júdeában élő hívőtársaik megsegítésére szervezett gyűjtést. Nem próbálta rájuk erőltetni az adakozást, hanem éppen ellenkezőleg, ezt írta: „Mindenki úgy cselekedjen, ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a vidám adakozót szereti az Isten.” Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a felszólítást.

„Ahogy eltökélte szívében.” Pál szerint egy igaz keresztény azért ad, mert így döntött a „szívében”. De ezekből a szavakból az is kiderül, hogy igyekszik odafigyelni a hívőtársai szükségleteire. Az „eltökél” igével fordított görög szó ugyanis „az előzetes tervezés gondolatát hordozza”, mondja egy tudós. Egy keresztény tehát alaposan átgondolja, hogy mire lehet szükségük a hívőtársainak, és hogyan tudna nekik segíteni (1János 3:17).

„Ne kelletlenül vagy kényszerűségből.” Pál itt arról beszél, hogy nem lenne jó, ha egy igaz keresztény vonakodva adakozna, vagy azért, mert kötelezőnek érzi. A „kelletlenül” szóval fordított görög kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy ’szomorúan’. Egy kelletlen vagy vonakodó személy úgy ad, hogy „a szíve bánatos attól a gondolattól, hogy meg kell válnia a pénzétől”, ahogy egy forrásmű fogalmaz. Aki pedig kényszerűségből ad, az úgy érzi, muszáj megtennie. Ki örülne egy ajándéknak, ha vonakodva vagy kényszerűségből adnák?

„A vidám adakozót szereti az Isten.” Ha egy keresztény úgy dönt, hogy ad, akkor azt tegye örömmel, mondja Pál. Egyébként, aki helyes indítékból ad, az boldog lesz (Cselekedetek 20:35). Egy vidám adakozó nem is tudja leplezni az örömét. A „vidám” szó a lelkiállapotát is találóan írja le, és azt is, amit mások látnak rajta. Egy ilyen adakozó kedves a szívünknek, és Isten szívének is. Egy másik bibliafordítás így fogalmaz: „Isten szereti azokat, akik szeretnek adni” (Contemporary English Version).

Pál apostol ihletett szavai irányt mutatnak a keresztényeknek. Akár az időnkből, akár az erőnkből vagy az anyagi javainkból adunk, azt tegyük önként, és azért, mert őszinte örömet érzünk, amikor nagylelkűek lehetünk másokkal, különösen a rászorulókkal. Így nemcsak mi leszünk boldogok, hanem Isten is, aki „a vidám adakozót szereti”.