Róma külvárosában születtem és nőttem fel egy munkások lakta környéken. Az élet kemény volt, farkastörvények uralkodtak. Anyámat soha nem láttam, és apámmal sem volt jó kapcsolatom.

Tízéves koromra már lopásokba keveredtem, és két évvel később történt először, hogy elszöktem otthonról. Apámnak többször kellett kihoznia a rendőrségről. Folyton kötekedtem, erőszakos voltam, és haragudtam az egész világra. 14 évesen végleg elmentem otthonról. Az utcára kerültem, és drogozni kezdtem. Gyakran feltörtem egy autót, hogy ott töltsem az éjszakát, hajnaltájt pedig kerestem egy szökőkutat, és megmosakodtam.

Profi tolvaj lettem. A zsebtolvajlástól kezdve az éjszakai betörésekig mindent bevállaltam. Hamar hírhedtté váltam, így befogadtak az alvilági körökbe, ahol „továbbképzésben” részesültem. Nemsokára már bankokat raboltam. Mivel nagyon agresszív voltam, gyorsan kivívtam a bandatagok tiszteletét. Sehova sem mentem a fegyverem nélkül, még éjszaka is a párnám alatt tartottam. Az életem a verekedésről, kábítószerről, lopásról, trágár beszédről és az erkölcstelenségről szólt. Folyton körözés alatt álltam, többször letartóztattak, és éveket töltöttem börtönben.

Egy alkalommal, amikor kiengedtek a börtönből, úgy döntöttem, meglátogatom az egyik nagynénémet. Akkor tudtam meg, hogy ő és két unokatestvérem Jehova Tanúi lettek. Meghívtak, hogy menjek el velük az összejövetelükre. Kíváncsiságból el is mentem. A Királyság-teremben mindenképpen az ajtó mellett akartam ülni, hogy lássam, ki jön be, vagy ki megy ki. A fegyver persze ott lapult a zsebemben.

 Az a bizonyos összejövetel mérföldkő volt az életemben. Mintha egy másik bolygón lettem volna. Mosolyogva üdvözöltek, és mindenki barátságos volt velem. A mai napig emlékszem azokra az őszinte, kedves tekintetekre. Annyira másak voltak ezek az emberek!

Elkezdtem tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival. Minél többet tanultam, annál világosabbá vált, hogy mennyi mindenen kell változtatnom. Elgondolkodtam a Példabeszédek 13:20 szavain: „Aki bölcsekkel jár, maga is bölcs lesz, de aki ostobákhoz társul, az rosszul jár.” Felismertem, hogy meg kell szakítanom a kapcsolatom a bandával. Ez nem volt könnyű, de Jehova segített.

A szokásaimon és a külsőmön is változtattam. Komoly erőfeszítések árán sikerült megszabadulnom a cigitől és a drogoktól. Levágattam a hajam, kiszedtem a fülbevalóm, és leszoktam a csúnya beszédről. Életemben először éreztem, hogy tudok uralkodni magamon.

Sosem szerettem olvasni, ezért nehéz volt koncentrálnom a Biblia tanulmányozásakor. De a kitartó igyekezetem eredményeként megszerettem Jehovát. Valami megváltozott: kezdett bántani a lelkiismeretem. Gyakran elkeseredtem, mert nehezen hittem el, hogy Jehova megbocsátja azt a sok rosszat, amit a múltban elkövettem. Ilyenkor nagyon vigasztaló volt arról olvasni, hogy Jehova Dávid királynak is megbocsátott, pedig súlyos bűnöket követett el (2Sámuel 11:1–12:13).

Az is nehézséget jelentett, hogy házról házra menjek, és beszéljek másoknak a hitemről (Máté 28:19, 20). Rettegtem attól, hogy találkozok valakivel, akinek korábban ártottam. De fokozatosan leküzdöttem a félelmemet. Lassacskán igazi megelégedést találtam abban, hogy segítek másoknak csodálatos égi Atyánkról tanulni, aki bővelkedik a megbocsátásban.

Az életemet köszönhetem annak, hogy megismertem Jehovát! A legtöbben a korábbi társaim közül már halottak vagy börtönben vannak, de én elégedett vagyok, és szép jövő áll előttem. Megtanultam, hogy szerény és engedelmes legyek, és uralkodjak az indulataimon. Ennek eredményeként jobban kijövök másokkal. Boldog házasságban élek csodaszép feleségemmel, Carmennel. Mindketten örömmel segítünk másoknak megismerni a Bibliát.

Ja, és most már becsületes munkából élek – néha bankokba is bejárok, de már nem azért, hogy kiraboljam őket, hanem takarítani.