Jairo az agyi eredetű bénulás egyik fajtájával, a spasztikus kvadriplégiával született. * Emiatt szinte egyáltalán nincs hatalma a teste felett. Az agya nem képes világos üzeneteket küldeni az izmainak, ezért a végtagjai össze-vissza rángatóznak. Néha olyan kiszámíthatatlan a mozgása, hogy saját magában is kárt tesz, sőt a közelében lévők is megsérülhetnek, ha nem vigyáznak. Ezért a karját és a lábát sajnos gyakran oda kell kötözni a kerekes székhez.

Jairo óriási fájdalmakat élt át, ahogy növekedett. Három hónaposan eszméletvesztéssel járó epilepsziás rohamai lettek. Anya rengetegszer rohant be vele a kórházba, szorosan magához ölelve, abban a hiszemben, hogy már nem él.

Az állandó izomgörcsök miatt Jairo csontjai deformálódtak. 16 éves korára a medencecsontja annyira kimozdult a helyéről, hogy komoly műtétet kellett végrehajtani a combján, a csípőjén és a medencéjén. A mai napig emlékszem rá, hogy éjszakánként mennyire üvöltött a fájdalomtól a felépülése alatt.

Jairo folyamatosan segítségre szorul a mindennapi teendőkben, például az evésben, az öltözködésben és a lefekvésben. Általában apa és anya gondoskodik róla. Jóllehet állandó támogatásra van szüksége, a szüleim gyakran emlékeztetik rá, hogy az élete nem csupán emberektől függ, hanem Istentől is.

Mivel a szüleink Jehova Tanúi, már pici korától olvastak Jairónak bibliai történeteket. Meggyőződésük volt, hogy az élet sokkal tartalmasabb, ha kapcsolatot ápolunk Istennel. Jairo az állandó görcsök miatt a teste börtönében volt, de tudták, hogy neki is nagyszerű reménysége lehet. Viszont gyakran felmerült bennük, hogy vajon képes-e felfogni a Bibliában lévő gondolatokat.

Amikor még kicsi volt, egy nap apa így kérlelte: „Jairo, légy szíves, mondj nekem valamit!  Ha igazán szeretsz, akkor megteszed.” Miközben apa könyörgött neki, hogy legalább egyetlen szót mondjon, Jairo szeme megtelt könnyel. Megpróbálta szavakba önteni az érzéseit, de csak artikulálatlan hangok jöttek ki a torkán. Apa nagyon sajnálta, hogy megríkatta, de ebből látta, hogy Jairo megérti a szavait, csak beszélni nem tud.

Nem sokkal később a szüleim felfigyeltek rá, hogy Jairo időnként gyors szemmozgással próbál tudatni valamit. Nagyon zavarta, hogy sokszor nem tudja megértetni magát a környezetével. De miután a szüleim megtanulták értelmezni a szemmozgását, és reagáltak arra, amit kért, mindig széles mosoly jelent meg az arcán. Így mondott köszönetet.

Egy beszédterapeuta azt javasolta, hogy ha egy eldöntendő kérdést teszünk fel neki, emeljük fel mindkét kezünket. A jobb kéz jelenti az igent, a bal a nemet, és attól függően, hogy mi a válasza, a megfelelő kezünkre néz.

Jehova Tanúi évente háromszor tartanak kongresszusokat, melyeken bibliai témájú előadások hangzanak el. Jairo mindig izgatottan hallgatta a keresztelkedésre jelentkezőknek szóló előadást. 16 éves volt, amikor egyik nap apa ezt kérdezte tőle: „Jairo, szeretnél megkeresztelkedni?” Ő habozás nélkül apa jobb kezére nézett. Apa újabb kérdést tett fel neki: „És imában megígérted már Jehovának, hogy örökké őt fogod szolgálni?” Ismét egyértelműen apa jobb kezére tekintett. Ebből kiderült, hogy már átadta az életét Jehovának.

Miután többször is beszélgettek vele a Biblia tanításairól, nyilvánvalóvá vált, hogy teljes mértékben felfogta a keresztelkedés jelentőségét. Így hát 2004-ben válaszolt a legfontosabb kérdésre, melyet valaha feltettek neki: „Átadtad-e magad Jehovának, hogy az ő akaratát cselekedd?” Jairo felfelé nézett, mert abban egyeztek meg, hogy ezzel jelzi, ha a válasza igen. Így 17 évesen megkeresztelkedett, és Jehova Tanúja lett.

2011-ben Jairo kapott egy szemmel vezérelt számítógépet, amely megkönnyíti neki a kommunikációt. Az eszköz követi az írisz mozgását, így Jairo navigálni tud a képernyőn. Ha hosszabban néz egy ikont, vagy rápislog, az olyan, mintha az egérrel rákattintana. Külön neki összeállítottunk  egy sor ábrát különböző szavak helyettesítésére. Ha rápislog az egyikre, a beépített program felolvassa az üzenetet.

Ahogy Jairo egyre jobban megismerte a Bibliát, egyre erősebb lett benne az a vágy is, hogy másoknak is elmondja, amit tanult. A hetente megtartott családi bibliatanulmányozásunkon gyakran előfordul, hogy rám és a számítógépére tekintget. Így emlékeztet arra, hogy írjam le a hozzászólásait, melyek az összejöveteleken a kérdés-feleletes programokban hangozhatnak majd el.

Az összejöveteleken türelmesen a megfelelő ikonra irányítja a szemét, és a gép mindenki füle hallatára felolvassa a hozzászólását. Amikor így buzdítja a gyülekezet tagjait, örömtől sugárzik az arca. Az egyik fiatal barátja, Alex megjegyezte: „Mindig nagy hatással van rám, amikor Jairo hozzászól valamilyen bibliai témához.”

Jairo rendszeresen „beszél” másoknak a hitéről, például úgy, hogy rákattint egy paradicsomi jelenetet ábrázoló ikonra. Ezután a számítógépe hangosan felolvassa a következő üzenetet: „A Biblia azt ígéri, hogy a föld paradicsom lesz, és megszűnik a betegség és a halál. Jelenések 21:4.” Ha a beszélgetőpartnere érdeklődést mutat, egy kérdést olvastat fel a számítógéppel: „Szeretné tanulmányozni velem a Bibliát?” Legnagyobb meglepetésünkre nagyapa igent mondott. Fantasztikus érzés volt látni, ahogyan Jairo és egy másik Tanú szép lassan megismerteti vele a Bibliát. Nagyapa 2014 augusztusában a madridi regionális kongresszuson megkeresztelkedett!

A tanárok is felfigyeltek rá, hogy Jairo milyen odaadással szolgálja Istent. Rosario, az egyik beszédterapeutája ezt mondta: „Ha egyszer választanom kellene a vallások közül, akkor Jehova Tanúja lennék. Látom, hogy Jairo hite igazi célt ad az életének, még a betegsége ellenére is.”

Jairo szeme mindig felragyog, amikor elolvasom neki a következő bibliai ígéretet: „Akkor majd szökell a sánta, mint a szarvas, és a néma nyelve boldogan kiált” (Ézsaiás 35:6). Bár előfordul, hogy elkeseredik, általában jókedvű. Ez csak azért lehetséges, mert Isten és a keresztény barátai a legfontosabbak neki. A pozitív szemlélete és az erős hite bizonyíték arra, hogy Jehova szolgálata még akkor is célt ad az életünknek, ha nehézségekkel kell megküzdenünk.