Ting-va Ng, egy kínaiul beszélő Bétel-szolga új megbízatást kapott 2005-ben. A fiókhivatal különleges úttörőnek nevezte ki, hogy a népes kínai lakosságnak prédikáljon az országban. A szülei Kínából vándoroltak ki, és Santo Domingóban telepedtek le. Ő már a Dominikai Köztársaságban született, és ott is nőtt fel.

Santo Domingóban 2008. január 1-jén megalakult egy mandarin nyelvjárású kínai gyülekezet, 2011-ben pedig egy csoport jött létre Santiagóban. Most már 70 buzgó hírnök, köztük 36 általános úttörő és számos  kisegítő úttörő, átlagosan 76 bibliatanulmányozást vezet minden hónapban.

Az országban 2007-re már 27 466 hírnök szolgált 376 gyülekezetben, és 49 795 bibliatanulmányozást vezettek. Ám angol nyelvű gyülekezet még nem volt, bár sok angol anyanyelvű személy élt itt. Ezért a fiókhivatal 2008 áprilisában Donald és Jayne Elwell misszionáriusokat bízta meg azzal, hogy alakítsanak egy angol csoportot Santo Domingóban. Néhány lelkes hírnök elkezdte összeírni, hol laknak angol anyanyelvűek. Majd kijelölték a területeket, hogy mindenkinek tanúskodni tudjanak.

A testvérek erőfeszítéseinek köszönhetően egyre többen jártak az angol nyelvű csoportba Santo Domingóban, majd 2009 júliusára megalakult egy 39 hírnökből álló gyülekezet. Az ország többi részén is hasonló növekedést tapasztaltak. 2011 novemberében már hét angol gyülekezet és egy csoport volt az országban.

Lorys árván nőtt fel, és Usher-szindrómában szenved. Siketen született, és 16 éves korától a látását is fokozatosan kezdte elveszíteni. Napközben még lát valamennyire, de az éjszaka sötétjében teljesen vak. Naplemente után már csak úgy tud kommunikálni másokkal, ha a kezébe jelelnek.

Lorys 23 éves volt, amikor találkozott egy különleges úttörő házaspárral. Akkoriban egy siket férfival élt együtt, akivel az egyéves, halló lányukat nevelték. Lorys elfogadta a meghívást az összejövetelre, és nagy hatással volt rá, amit ott megtudott.

 Lorys hamarosan nagy változtatásokat tett az életében. Például megtudta, hogy Isten helyteleníti, hogy házasságkötés nélkül együtt él a társával. Ezért elmagyarázta neki, hogy mennyire fontos törvényesíteni a kapcsolatukat, és hogy ő nem hajlandó a Biblia erkölcsi törvényeivel ellentétesen élni. A férfit meglepte Lorys nyíltsága, és beleegyezett a házasságba.

 A házasságkötésük után Lorys hírnök lett, és rövid időn belül megkeresztelkedett. Időközben az amerikai jelnyelvet is megtanulta a vele tanulmányozó Tanúktól. Azóta a lányának is igyekszik megtanítani az amerikai jelnyelvet, valamint az igazságot.

A dominikaiak és haitiek emlékeiben alighanem mély nyomot hagyott egy keddi nap, 2010. január 12-e. Ezen a napon érte Haitit a súlyos földrengés. Jehova Tanúi vezetőtestülete azonnal felhatalmazta a Dominikai Köztársaságban lévő fiókhivatalt, hogy pénzt küldjön a haiti fiókhivatalnak anyagi segélyként. Jelentős összegről volt szó, ezért a 190 cm magas, és 127 kg testsúlyú Evan Batistát, a Bétel orvosát küldték, hogy vigye el a pénzt.

 Igazán jó döntésnek bizonyult, hogy őt bízták meg a feladattal. Ugyanis alig, hogy a határhoz ért, arról tájékoztatták, hogy égető szükség van képzett orvosokra és ápolókra. Sok súlyos sérültet a haiti fiókhivatal melletti kongresszusi teremhez vittek, hogy orvosi ellátást kapjon. Amint a haiti testvérek megtudták, hogy Batista testvér a fiókhivatal orvosa, azon nyomban telefonáltak a Dominikai Köztársaságba, hogy rákérdezzenek, maradhatna-e. Természetesen engedélyezték, és ezzel mindössze néhány órával a katasztrófa után elkezdődött a nagyméretű segélyakció megszervezése a Haitin élő hívőtársaink megsegítésére.

A Dominikai Köztársaság fiókhivatalának beszerzési osztálya rögtön felvette a kapcsolatot a jelentősebb élelmiszerbeszállítóival. Így január 14-én, csütörtök hajnali fél háromkor már 6,8 tonnányi rizst, babot és más alapvető élelmiszert küldtek Haitire. Nyilvánvalóan ez volt az első segélyszállítmány, mely az országba jutott. Még ugyanezen a napon további három orvos érkezett a Dominikai Köztársaságból. Hétórás utat tettek meg, hogy a haiti fiókhivatalba jussanak. Már este volt, amikor megérkeztek, de ahelyett hogy elfoglalták volna a szállásukat, egyből a sérültekhez siettek, és erejüket megfeszítve dolgoztak éjfélig. A következő nap még négy orvos és négy ápoló érkezett a Dominikai Köztársaságból. A kongresszusi teremnél egy rögtönzött műtőt állítottak fel, így sebészeti beavatkozásokat tudtak végezni, igaz nagyon nehéz körülmények között. A katasztrófát követő héten belül ez a 12 személy 300 sérültet látott el.

Naponta felmérték, hogy kik a legsúlyosabb sérültek. Őket a Dominikai Köztársaságba vitték, hogy  megfelelő orvosi ellátásban részesüljenek. Időnként pont azok a járművek szállították őket a Dominikai Köztársaság kórházaiba, amelyek a segélyszállítmányokat hozták Haitire. A fiókhivatal beteglátogató csoportokat szervezett, hogy a sérülteket buzdítsák, és gondoskodjanak róla, hogy minden szükséges dolgot megkapjanak, beleértve a gyógyszereket is. A helyi gyülekezetek pedig élelemről és szállásról gondoskodtak azoknak, akik elkísérték a beteg hozzátartozóikat.

Jehova népe fáradhatatlanul és önzetlenül igyekezett segíteni a katasztrófa után. Ez jól mutatja, mennyire igazak a Példabeszédek 17:17-ben található szavak: „Minden időben szeret az igaz társ, és testvérül születik a nyomorúság idejére.” A beszámolókból látszik, hogy Jehova a szent szellemén és a testvériségen keresztül mindig támogatja a szolgáit, még halálos szerencsétlenség idején is. Az országban élők még hónapokon át sok segítséget kaptak. Jehova Tanúi több mint 450 tonna adományt osztottak ki, egyebek közt 400 000-nél is több adag ételt. A világ minden tájáról sok önkéntes érkezett, köztük 78 egészségügyben dolgozó testvér és testvérnő, hogy erejüket és idejüket nem kímélve segítsenek. *