Az elképzelés eljut a keleti vallásokba

„Mindig úgy gondoltam, hogy a lélek halhatatlansága olyan egyetemes igazság, amelyet mindenki elfogad. Ezért aztán rendkívül meglepett, amikor megtudtam, hogy mind Keleten, mind pedig Nyugaton vannak olyan nagy elmék, akik hevesen vitatják ezt a hitnézetet. Most azon tűnődöm, hogyan jutott el a halhatatlanság elképzelése a hindu gondolkodásba” (EGY EGYETEMI HALLGATÓ, AKI HINDU NEVELTETÉSBEN RÉSZESÜLT).

1. Miért érdekes megtudnunk, hogyan fejlődött ki az ember halhatatlanságának tantétele, és hogy miként terjedt el különféle vallásokban?

HOGYAN jutott el a hinduizmusba és más keleti vallásokba az elképzelés, hogy az embernek halhatatlan lelke van? A kérdés még azoknak a nyugati embereknek is érdekes, akik talán nem ismerik ezeket a vallásokat, hiszen ez a hitnézet hatással van mindenkinek a jövőről alkotott nézetére. Mivel az ember halhatatlanságának tanítása közös nevező a legtöbb mai vallásban, valóban hozzájárulhat egymás jobb megértéséhez és a jobb kommunikációhoz az, ha megtudjuk, hogyan fejlődött ki ez a felfogás.

2. Miért volt India a vallásos befolyás figyelemre méltó forrása Ázsiában?

² Ninian Smart, a nagy-britanniai Lancasteri Egyetem Vallástörténeti Tanszékének professzora ezt a megjegyzést teszi: „Ázsiában India volt a legfontosabb központ, amely befolyásolta a vallásos nézeteket. Nemcsak azért igaz ez, mert India maga volt a szülőhelye számos hitnek — a hinduizmusnak, a buddhizmusnak, a dzsainizmusnak, a szikh vallásnak stb. —, hanem azért is, mert ezek egyike, a buddhizmus lényegében egész Kelet-Ázsia kultúrájára alapvető befolyást gyakorolt.” Sok olyan kultúra, amelyre ilyen befolyást gyakorolt, „még mindig Indiát tekinti szellemi hazájának” — mondja a hindu tudós, Nikhilananda. Nos, hogyan kerítette hatalmába Indiát és Ázsia más részeit ez a halhatatlanságról szóló tanítás?

A hinduizmus tanítása a reinkarnációról

3. Kik által terjedt át talán a lélekvándorlásról szóló elképzelés Indiába az egyik történész szerint?

³ Az i. e. hatodik században, mialatt Püthagorasz és követői Görögországban a lélekvándorlás elméletét támogatták, hindu bölcsek, akik az indiai Indus és Gangesz folyó partjai mentén éltek, ugyanezt a felfogást fejlesztették ki. Az, hogy ez a hitnézet egyidőben jelent meg „a görög világban és Indiában, aligha véletlen” — mondja Arnold Toynbee történész. Toynbee kihangsúlyozza, hogy a befolyás „egyik lehetséges közös forrása az eurázsiai nomád társadalom, amely a Kr. e. VIII. és VII. században átterjeszkedett Indiába, Délnyugat-Ázsiába, a Fekete-tenger északi partját övező sztyeppre, valamint a Balkán- és az Anatóliai-félszigetre”. A költöző eurázsiai törzsek szemmel láthatóan magukkal vitték Indiába a lélekvándorlás elképzelését.

4. Miért találták a hindu bölcsek vonzónak a lélekvándorlásról szóló felfogást?

⁴ A hinduizmus sokkal korábban vette kezdetét Indiában, még amikor körülbelül i. e. 1500-ban megérkeztek az árják. A hinduizmus a kezdet kezdetétől azt a hitnézetet tanította, hogy a lélek külön áll a testtől, és túléli a halált. A hinduk ezért az ősök imádatát gyakorolták, és ételt készítettek ki halottaik lelkének, hogy azok megegyék. Évszázadokkal később, amikor a lélekvándorlás elképzelése Indiába jutott, az bizonyosan vonzónak tűnt a hindu bölcsek számára, akik az emberek között levő gonosz és  szenvedés egyetemes problémájával viaskodtak. Összekapcsolva ezt az úgynevezett karma, vagyis az ok-okozat törvényével, a hindu bölcsek kifejlesztették a reinkarnáció elméletét, amely szerint a személy egyik életében elért érdemeiért jutalom, az elkövetett hibáiért pedig büntetés jár majd a következő életben.

5. Mi a lélek végső célja a hinduizmus szerint?

⁵ Van azonban még egy felfogás, amely befolyásolta a hinduizmus tanítását a lélekről. Az Encyclopædia of Religion and Ethics az alábbiakat írja: „Valószínűnek tűnik, hogy épp abban az időben, amikor kialakult a lélekvándorlás és a karma elmélete, vagy akár korábban, É-India egy kis értelmiségi csoportjában fokozatosan alakot öltött egy másik elképzelés — a brahman-átmanról [a legfőbb és örök brahmanról, a végső valóságról] szóló filozófiai elképzelés.” Ezt az elgondolást összekapcsolták a reinkarnáció elméletével, s így meghatározták a hinduk végső célját — kiszabadulás a vándorlásnak ebből a körforgásából azért, hogy eggyé váljanak a végső valósággal. A hinduk úgy hiszik, hogy ezt úgy érik el, ha igyekeznek a társadalom által elfogadott módon viselkedni, és elsajátítani a jellegzetes hindu tudást.

6., 7. Mit hisznek a mai hinduizmusban a túlvilágról?

⁶ Ezek szerint a hindu bölcsek azt az elgondolást, hogy a lélek vándorol, átformálták a reinkarnáció tantételévé azáltal, hogy összekapcsolták a karma törvényével és a brahman elképzelésével. Octavio Paz Nobel-díjas költő és Mexikó volt indiai nagykövete ezt írja: „Ahogy terjedt a hinduizmus, úgy terjedt egy olyan elképzelés is . . ., amely döntő fontosságú a brahmanizmusban, a buddhizmusban és más ázsiai vallásokban: a metempszichózis, vagyis a lélek vándorlása az egymást követő létezések során.”

⁷ A reinkarnáció tantétele a mai hinduizmus talpköve. Nikhilananda hindu filozófus ezt mondja: „Minden jó hindu meg van győződve arról, hogy a halhatatlanság elérése nem csupán néhány kiválasztott személy előjoga, hanem születéstől fogva mindenkié.”

Az újjászületés körforgása a buddhizmusban

8—10. a) Hogyan határozza meg a buddhizmus a létezést? b) Hogyan magyarázza egy buddhista tudós az újjászületést?

⁸ A buddhizmust Indiában alapították i. e. 500 körül. A buddhista hagyomány szerint egy indiai herceg alapította, akit Gautama Sziddhárthának hívtak, és a megvilágosodása után Buddhaként vált ismertté. Mivel a buddhizmus a hinduizmusból ered, tanításai bizonyos értelemben hasonlítanak a hinduizmus tanításaihoz. A buddhizmus szerint a létezés az újjászületés és halál folyamatos körforgásából áll, és éppúgy, mint a hinduizmusban, minden egyén jelenlegi életében való helyzetét azok a tettei határozzák meg, amelyeket előző életében cselekedett.

⁹ A buddhizmus azonban nem egy a halált túlélő személyes lélekkel magyarázza a létezést. „[Buddha] az emberi pszichét csak az összefüggéstelen pszichikai állapotok elröppenésének tekintette, amelyeket csak a vágy kapcsol egybe” — jegyezte meg Arnold Toynbee. Buddha mégis hitt abban, hogy valami — valamilyen állapot vagy erő — továbbadásra kerül az egyik életből a másikba. Dr. Walpola Rahula buddhista tudós így magyarázza:

¹⁰ „A létezés nem más, mint fizikai és szellemi erők, vagyis energiák egyesülése. Az, amit mi halálnak nevezünk, a fizikai test működésének teljes leállása. Vajon a test működésének megszűnésével együtt mindezen erők és energiák is megbénulnak? A buddhizmus válasza: »Nem.« Az akarat, az elszántság, a kívánság,  valamint a létezés, az élet folytatása és a gyarapodás iránti vágy hatalmas erő, amely minden élőlényt, mindent, ami létezik, sőt az egész világot mozgatja. Ez a legnagyobb erő, a legnagyobb energia a világon. A buddhizmus szerint ez az erő nem szűnik meg a test működésének leállásával a halál pillanatában, hanem mindig újra kifejezésre jut egy másik formában, miáltal is egy új lét keletkezik, s ezt nevezik újjászületésnek.”

11. Mi a buddhisták nézete a túlvilágról?

¹¹ A buddhizmus következőképp tekinti a túlvilágot: A létezés örökké tart, kivéve, ha az egyén eljut a végső célhoz, a nirvánába, amely az újjászületések körforgásából való kiszabadulás. A nirvána nem az örök üdvösség, és nem a végső valósággal való egyesülés. Egyszerűen a nemlét állapota — „a halál nélküli hely” az egyéni létezésen túl. Az Akadémiai Kislexikon úgy határozza meg a „nirvánát”, mint ami „a fájdalommentes béke, a tökéletes vágytalanság és felszabadultság állapotát” jelöli. Ahelyett, hogy halhatatlanságra törekednének, a buddhistákat arra buzdítják, hogy emelkedjenek felül rajta azáltal, hogy elérik a nirvánát.

12—14. Hogyan közvetítik a buddhizmus különféle formái a halhatatlanság elképzelését?

¹² Amint a buddhizmus továbbterjedt Ázsia különböző részeire, tanításai módosultak, hogy alkalmazkodjanak a helyi hitnézetekhez. A mahajána buddhizmus például, amely főként Kínában és Japánban terjedt el, hisz az égi bodhiszattvákban, vagyis leendő buddhákban. A bodhiszattvák számtalan életre elhalasztják a nirvánába való belépésüket azért, hogy másoknak szolgáljanak, és segítsenek nekik elérni a nirvánát. Ennélfogva egy személy úgy is dönthet, hogy megmarad az újjászületések körforgásában még azután is, hogy elérte a nirvánát.

¹³ Egy másik kiigazítás, amely főleg Kínában s Japánban vált uralkodóvá, a nyugaton levő Tiszta föld tantétele, amelyet Amitábha vagy Amida Buddha hozott létre. Azok, akik hittel a Buddha nevét szólítják, a Tiszta földön vagy paradicsomban születnek újjá, ahol a feltételek sokkal kedvezőbbek a végső megvilágosodás elérésére. Mit eredményezett ez a tanítás? A korábban említett Smart professzor így magyarázza: „Nem csoda, hogy a népszerű elképzelésekben a paradicsom gyönyörei, amelyeket egyes mahajána írások oly élénken írnak le, felváltották a nirvánát mint végső célt.”

¹⁴ A tibeti buddhizmus más helyi elemeket is magában foglal. A tibeti halottaskönyv például leírja egy személy sorsát, aki az újjászületést megelőző köztes állapotban van. Azt állítják, hogy a halottaknak megmutatják a végső valóság ragyogó világosságát, és akik nem képesek elviselni a világosságot, nem nyernek szabadulást, hanem újjászületnek. Egyértelmű, hogy a buddhizmus különféle formái közvetítik a halhatatlanság elképzelését.

Az ősök imádata a japán sintóban

15—17. a) Hogyan fejlődött ki a sintóban az ősök szellemének imádata? b) Miért mondható, hogy a lélek halhatatlanságába vetett hit a sintó alaptanítása?

¹⁵ Japánban azelőtt is létezett vallás, hogy a buddhizmus az i. sz. hatodik században elérte volna. Ez egy név nélküli vallás volt, és az emberek erkölcséhez és szokásaihoz kapcsolódó hitnézetekből állt. A buddhizmus színre lépésével  azonban szükségessé vált, hogy a japán vallást megkülönböztessék az idegen eredetűtől. Így keletkezett a „sintó”, azaz az ’istenek útja’ megnevezés.

¹⁶ Mit hittek az eredeti sintóban a túlvilágról? Amikor elérkezett az árasztó öntözéssel folytatott rizstermesztés korszaka, „az árasztó öntözéssel folytatott mezőgazdálkodáshoz jól szervezett és szilárd közösségekre volt szükség — fejti ki a Kodansha Encyclopedia of Japan —, és kialakultak azok a parasztok közt meghonosodott szokások, amelyek később igen fontos szerepet játszottak a sintó vallásban”. Az eltávozott lelkektől való félelem arra késztette ezeket az ókorban élt embereket, hogy olyan rítusokat találjanak ki, amellyel megbékíthetik őket. Ez fejlődött tovább az ősök szelleme imádatává.

¹⁷ A sintó hit szerint az „eltávozott” léleknek továbbra is létezik a személyisége, a halál azonban beszennyezte. Amikor az elhunyt hozzátartozói megemlékezési szertartásokat végeznek, a lélek olyan mértékben megtisztul, hogy minden gonoszságtól megszabadul, s békés, jóakaratú egyéniséget vesz fel. Idővel az ősök szelleme egy ősi vagy védelmező istenség rangjára emelkedik. Mivel együtt létezett a buddhizmussal, a sintó magáévá tett néhány buddhista tanítást, köztük a paradicsom tantételét. Ennélfogva látjuk, hogy a sintónak is alaptanítása a halhatatlanságba vetett hit.

Halhatatlanság a taoizmusban, ősök imádata a konfucianizmusban

18. Mi a halhatatlanságról alkotott taoista elgondolás?

¹⁸ A taoizmust Lao-ce alapította, aki állítólag az i. e. hatodik században élt Kínában. A taoizmus szerint az élet célja az, hogy az ember tevékenysége összhangba kerüljön a taóval — a természet útjával. A halhatatlanságról alkotott taoista elgondolást az alábbiakban lehet összefoglalni: A világegyetem uralkodó elve a tao. A tao nem ismeri a kezdetet és a véget. Ha az egyén összhangban él a taóval, akkor részt vesz benne, és örökkévalóvá válik.

19—21. Milyen törekvésekhez vezettek a taoisták spekulációi?

¹⁹ Miközben azzal próbálkoztak, hogy eggyé váljanak a természettel, a taoistákat idővel különösképpen érdekelni kezdte az az elképzelés, hogy a természet időtlen, és minden dolog visszatér a maga kezdetéhez. Úgy gondolták, hogy a taóval, vagyis a természet útjával összhangban levő  élet által talán eljuthat az ember a természet titkaihoz, s védetté válhat a fizikai sérülésekkel, a betegségekkel, sőt még a halállal szemben is.

²⁰ A taoisták elkezdtek elmélkedéssel, légzési gyakorlatokkal és diétázással kísérletezni, amelyekkel állítólag késleltetni lehet a test elgyengülését és a halált. Hamarosan legendák kezdtek elterjedni a halhatatlanokról, akik képesek a felhőkön repülni, s kedvük szerint megjelenni vagy eltűnni, akik szent hegyeken vagy távoli szigeteken élnek számtalan évig, s harmattal vagy varázserejű gyümölcsökkel táplálkoznak. A kínai történelem beszámol arról, hogy i. e. 219-ben Csin Si Huang-ti császár egy flottát indított el 3000 fiúval és lánnyal, hogy keressék meg a halhatatlanok lakóhelyét, a legendás Penglaj-szigetet, s hozzák vissza a halhatatlanság füvét. Talán szükségtelen is elmondani, hogy a csodaszer nélkül tértek haza.

²¹ Az örök életre való törekvés arra vitte a taoistákat, hogy alkímia segítségével főként halhatatlanságpirulák előállításával kísérletezzenek. A taoista szemlélet szerint élet akkor keletkezik, ha az ellentétes jin és jang (női és férfi) erők egyesülnek. Így az ólom (sötét, vagyis jin) és a higany (fényes, vagyis jang) összeolvasztásával az alkimisták utánozták a természeti folyamatot, és azt hitték, hogy az eredmény a halhatatlanságpirula lesz.

22. Mit eredményezett a buddhizmusnak Kína vallási életére gyakorolt befolyása?

²² A buddhizmus az i. sz. hetedik században tört be Kína vallási életébe. Az eredmény egy buddhista elemekből, spiritizmusból és az ősök imádatából álló ötvözet lett. „Mind a buddhizmus, mind pedig a taoizmus formát és tartalmat kölcsönzött a túlvilági életről alkotott hitnézeteknek, amelyek az ókori kínai ősök imádatában inkább csak körvonalakban voltak meg” — mondja Smart professzor.

23. Hogyan vélekedett Konfuciusz az ősök imádatáról?

²³ Konfuciusz, Kína másik, az i. e. hatodik században élt kiemelkedő bölcse, akinek a filozófiája a konfucianizmus alapját képezte, nem fűzött részletes magyarázatokat a túlvilághoz. Ő inkább az erkölcsi jóság és a társadalmilag elfogadott viselkedés fontosságát hangsúlyozta ki. Kedvezően vélekedett azonban az ősök imádatáról, és nagy fontosságot tulajdonított annak, hogy betartsák az elhunyt ősök szellemeivel kapcsolatos rítusokat és szertartásokat.

Más keleti vallások

24. Mit tanít a lélekről a dzsainizmus?

²⁴ A dzsainizmust az i. e. hatodik században alapították Indiában. Alapítója, Mahávíra azt tanította, hogy minden élőnek örök lelke van, és a lélek csak a rendkívüli önmegtagadás és önfegyelem, valamint az erőszakmentesség valamennyi teremtménnyel szembeni szigorú alkalmazása által szabadulhat meg a karma rabságából. A dzsainisták a mai napig tartják ezeket a hitnézeteket.

25., 26. Mely hindu hitnézetek találhatók meg a szikh vallásban is?

²⁵ India a szülőhelye a szikh vallásnak is, amelynek 19 millió követője van. Ez a vallás a XVI. század elején vette kezdetét, amikor is Guru Nának úgy döntött, a hinduizmus és az iszlám legjavát egy vallássá olvasztja össze. A szikh vallás magáévá tette a lélek halhatatlanságáról, a reinkarnációról és a karmáról alkotott hindu hitnézeteket.

²⁶ Egyértelmű, hogy a legtöbb keleti vallásnak szerves része az a hitnézet, hogy az élet a test halála után is folytatódik. Mi a helyzet azonban a kereszténységgel, a judaizmussal és az iszlámmal?

[Tanulmányozási kérdések]

[Térkép a 10. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

KÖZÉP-ÁZSIA

KASMÍR

TIBET

KÍNA

KOREA

JAPÁN

Benáresz

INDIA

Buddhagaja

MIANMAR

THAIFÖLD

KAMBODZSA

SRÍ LANKA

JÁVA

I. E. III. SZÁZAD

I. E. I. SZÁZAD

I. SZ. I. SZÁZAD

I. SZ. IV. SZÁZAD

I. SZ. VI. SZÁZAD

I. SZ. VII. SZÁZAD

A buddhizmus egész Kelet-Ázsiára befolyást gyakorolt

[Kép a 9. oldalon]

A reinkarnáció a hinduizmus talpköve

[Kép a 11. oldalon]

A taoisták örökkévalók próbálnak lenni azáltal, hogy összhangban élnek a természettel

[Kép a 12. oldalon]

Konfuciusz kedvezően vélekedett az ősök imádatáról